A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Komoróczy György: A királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig

mellőzve a királyi biztos személyes közreműködését. Mindenesetre megállapítható, hogy a királyi biztos szerepe 1697-ben már nemcsak íormális volt, hanem a megbízatás komoly tartalmi és politikai követelményeket is magában foglalt, annál is inkább, mert ennek az új szabad királyi városnak társadalmi, gazdasági helyzetét meg kellett ismerni. 1697-ben Debrecenben 935 polgárcsalád, 460 zsellér élt; a nagyobb házak száma 64, a középszerűeké ugyancsak 64, a földalatti kunyhóké 336, a szétromboltaké 360 volt. Ezeknek száma később csökkent, de a közölt adatok is eléggé világosan mutatják, hogy Debrecen akkor valóban távol állt attól, hogy települési szempontból egyáltalán városnak legyen nevezhető.39

Az 1698. évi választás levezetésére Rau Jakab 1697. december 12-én kapott királyi megbízatást. A szepesi kamara részére napidíjat is megállapított a város terhére, december 28-án kiadott utasításával, amelynek szövege lényegében azonos a korábbival.40

A választás menete a XVII. század utolsó éveiben már kialakult rendszerre támaszkodott. A nagytanács tagjainak kiegészítése még a tisztújítást megelőzően történt, általában a választás előtti év decemberének végén. Ennek megtörténte után rendszerint a következő év január 1-én és az azt követő napokon zajlott le a széképítés. Az 1699. évi tisztújító közgyűlést megelőzően 1698. december 24-én a szenátus oly értelmű határozatot hozott, amely szerint a meghívók az előző tagokhoz kiküldendők. („Schedulae convocatoriae ad omnes praeteriti Iuratae Electae Communitatis personas more solito expediuntur".) Ezt követően december 26-án - függetlenül az ünnepnaptól - megkezdődött a két testület közgyűlése, amikor felolvasták a Választott Hites Közönség tagjainak „katalógusát", majd a szenátus és a néptribun lemondásának időpontját másnapra tűzték ki, a tagok megjelenésének büntetőjogi kötelezettségével. Ugyancsak december 26-án felolvasták a szepesi kamara rendeletét a kinevezett királyi biztos megbízatásáról, azzal, hogy a szenátusi választást a királyi biztos megérkezte előtt ne tartsák meg. A választás Holló Zsigmond Xavér jelenlétében 1699. január 1-én megtörtént, majd január 4-én, a választások megtörténte után, nyújtotta be Holló Zsigmond a szepesi kamara 16 pontba foglalt követelését a városgazdálkodás és a korábbiakhoz hasonló egyéb ügyek tárgyában. A tanács mindezekre írásos „replica"-ban válaszolt, amelynek szövegét helyben fogalmazták meg, de több kérdésben későbbi válaszadásra kötelezték magukat.41

Az 1700. január 1-én megtartott választáson a szepesi kamarát Trencsényi Ignác Ferenc váradi és Csellész Lőrinc debreceni harmincados képviselték. A biztosok január 2-án már elköszöntek a közgyűléstől. Ugyancsak ők vettek Tészt az 1701. január 1-én megtartott választáson. Lényegében sem a jelölés, sem a választás módjában nem történt változás.42

A következő évi választás királyi biztos nélkül zajlott le, míg 1703. január 1-én Kálmánczay István szepesi kamarai tanácsos volt jelen, aki a vagyoni helyzet ellenőrzésén kívül külön megbízásként azt a feladatot kapta, hogy biztosíttasson a róm. kát. templom részére telket. Ezzel a kezdeményezéssel indult meg az a küzdelem, amely a református és katolikus vallású személyek között Debrecenben másfél századon át heves politikai összecsapásokra vezetett. A szabad királyi városok katolikus lakosainak érdekvédelmét maguk az uralkodók egyik legfontosabb céljuknak tekintették, s ennek megvalósítására -elsősorban a tisztújításokat használták fel. 1703. március 13-án rendelte el I. Lipót a róm. kát. templomhely kijelölését, de az önállóan benyújtott felség68