A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt

II. része a falusi nemzeti oskolák számára" című tankönyvet ajánlja a városnak. Bár sem az I., sem a II. Ratio Educationis nem avatkozott a protestánsok iskoláinak szervezeti és tantervi kérdéseibe, Pecháta János budai tanulmányi felügyelő 1812. február 17-én „10 arany büntetés terhe mellett elrendeli, hogy csak olyan tankönyveket szabad tartani, amelyeknek terjesztése engedélyezve van". Egy 1815-ből származó jegyzék szerint forgalomban volt: ABC könyvecske, Magyar Nyelvkönyv, Bevezetés számvetésbe, valamint az Ó és Üjtes- tamentom. A tantervi fejlődés számos új tankönyv és kézikönyv megjelenésével is együtt járt. A geographia tanításának bevezetéséhez az egyház Debrecenben a 10 leányiskola számára 30 db mappát készíttetett 1839-ben s ezzel iskolánként 3-3 db „földabrosz" a Föld két golyóbisáról, Európa földtérképéről, Magyar, Erdély, Galícia és hozzájok kapcsolt országok képéről rendelkezésre állt.20

Annak ellenére, hogy az elemi iskolák állami felügyeletéről csak a Ratio Educationis intézkedett, a debreceni egyháztanács a maga felügyeleti rendszerét, valószínűleg Maróthinak az iskolai oktatás szervezeti megjavítása kérdésében kifejezésre juttatott okfejtése nyomán már 1745-ben kialakította, amikor határozatot hozott arról, hogy „a leányi oskoláknak Tisztelt prédikátor urai- mék és a T. Nemes Tanács közzül inspectori légyenek, kik . . . két hétben, vagy legalább minden hónapban egyszer visitálják (az iskolákat) és a kiadandó instructio szerént mind a tanítókra, mind a tanítványokra szorgalmatosán vi- gyázanak". A határozat szerint a Péterfia, Hatvan, Czegléd, Német, Miklós és Anna utcai iskolák kaptak prédikátorok és senatorok személyében inspectoro- kat, de később az egyház a felügyeletet a professzorok bevonásával igyekezett hatékonyabbá és szakszerűbbé tenni. A vizitációról készített jelentések az egyházkerületi levéltárban nem találhatók, emiatt csak azokat ismerjük, amelyek valami miatt az egyháztanács elé kerültek. Béllyei Péter és dr. Weszprémi István inspectorok 1771. évi jelentéséből tudjuk, hogy a „a leányi oskolákban áltáljában mindenütt nagy fogyatkozások vágynak: semmit nem tanulnak értelemmel". E rövid tájékoztatás a tanítás módszerének hiányosságaira utal, pedig Maróthi már néhány évtizeddel korábban küzdött az értelem nélküli magoltatás ellen. Az egyháztanács a praeceptorokat intésben részesítette a tanítás eredménytelensége miatt. Lényeges javulás ennek ellenére sem következett be: 1777-ben ismét hangsúlyozza az egyik jelentés, hogy „az oskoláknak vizitació- ja . . . tellyességgel szükséges, hogy ami hibák vágynak, azok igazittassanak és jobbittassanak meg."21

Mária Teréziának a tanügy államivá tételére irányuló politikája nyomán a Helytartótanács 1776-tól már egyre inkább állami ellenőrzés alá vonja az iskolákat annak ellenére, hogy az elemi iskolák a Ratio Educationis után is felekezeti iskolák maradtak részben városi, részben egyházi fenntartással. A Ratio az ellenőrzést iskolafelügyelők (inspectorok) útján kívánta gyakorolni, akik a tanügyi kerületek élére állított főigazgató alárendeltjei voltak. 1777-ben, az ország tankerületekre történt felosztásával Debrecen a nagyváradi királyi kerületi igazgató felügyelete alá került, ahol a nationalis iskolák inspectori tisztét a katolikus vallású Verner Jakab töltötte be. Személyében Debrecen olyan felügyelőt kapott, aki II. József iskolapolitikájából a vegyes iskolák megszervezését tekintette elsőrendű fontosságúnak, de terveinek keresztülvitelében mind a város magisztrátusánál, mind a ref. egyháznál ellenállásra talált. A józsefi koncepció a különböző vallásfelekezetű gyermekek egységes iskoláztatásának megszervezésével - előrelépés volt a világi iskoláztatás megvalósítása felé, Debrecen esetében azonban figyelmen kívül hagyta a ref. egyház iskolakultú40