A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt
A LEÁNYOK ISKOLAI OKTATÁSA DEBRECENBEN A POLGÁRI FORRADALOM ELŐTT Mervó Zoltánné A debreceni népiskolák, ezen belül is a leányiskolák történetéről eddig több tanulmány látott napvilágot,J ennek ellenére a kérdés feltárása még várat magára. A protestantizmus terjedése a németországi városokhoz hasonlóan Debrecenben is nagy lendületet adott az iskolázás fejlődésének. A magyar reformátusok szerint „az iskola a templom előcsarnoka s az egyház veteményes kertje" s a reformátorok a XVI. században valóban az iskolát tekintették a hit egyik védőbástyájának. Ennek a szemléletnek megfelelően különösen „a nagy magyar Alföldön keletkezett sok iskola", közöttük a debreceni is 1550/51-ben." Egyébként természetes, hogy a XVI. sz.-ban az iskolaügy csaknem minden ágát - tantervek, oktatás, személyzet, felügyelet stb. - az egyház tartotta kezében, csupán az egyházszervezet változott: katolikusból protestánssá, debreceni viszonylatban reformátussá lett. Az egyház és iskola szoros kapcsolata, valamint a tanítóképzés hiánya folytán érthető, ha a gyermekek oktatásáról, különösen elemi fokon a lelkészek és nem önállóan képzett tanítók gondoskodtak. A debreceni városi jegyzőkönyv még 1700. december 12-i bejegyzésével is arra utal: „Tekintetes prédikátor úrék a leányokat tanítsák". Ezzel a követeléssel a korábbi tanítási rendet erősítették meg, egyben azt is kifejezésre juttatták, hogy a város polgári hatósága jogot formál az iskolaügy felügyeletére. Bár az első adaléknak arra, hogy egyáltalán volt Debrecenben leánynevelés, ez tekinthető, mégis a leányiskolázás kezdete valamivel korábbról feltételezhető. Többek között az 1692. évi városi összeírás után a Piac utcában gazda Balasi Benedek lakójaként egy ismeretlen nevű „deák asszonyáról tesz említést, de ugyancsak „deák asszonyaként szerepel a Czegléd utcában Makrai Mihályné és a Csapó utcában Kis Pálné is.3 Mindenesetre az említettek nem lelkészek voltak, hanem valamilyen iskolai végzettségű személyek. De hogy kiket, mikortól s milyen formában oktattak, az írásos adatokra támaszkodva nem elemezhető, minthogy az 1708-ban alakult „Leányok Tanítóinak Társasága" tagjai között már nem szerepelnek. Tekintettel arra, hogy az egyház lelkészi képesítésű személyekre, vagy legalábbis főiskolát végzettekre bízta a leányok tanítását a XVII. században, nem valószínűsíthető, hogy a „deák asszonyok" elismert oktatókként éltek volna, hanem inkább magántanítókként tevékenykedhettek. Ezt a következtetést erősíti meg az 1700. évi papmarasztalási határozat is, rögzítve, hogy „Eleikben kell adni Praedikátor uraiméknak, hogy a szokás szerént a leányokat taniccsák, 27
