A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban

53. Révész, MPEIF. 1872. és Esze, 1951. 57. - Még azt is tudatták Béccsel, hogy az elfogott két kuruc katonát ki kellett adniuk, s egy őrük elesett. Uo. 59.

54. Révész, MPEIF. 1872. 425. old. - A városi tanács jegyzőkönyvének bejegyzéseit Révész Imre közleményével egyidőben szószerint idézte Szűcs István is monográfiájában, mi ezért nem hivatkozunk a jegyzőkönyvre.

55. 1703. július 26-i bejegyzés a jkv-ben. Lásd Révész, MPEIF. 1872. 426. - Vő.: Esze, 1951. 57-58. old.

56. A városban élő görög kereskedők 500 köpönyeget és 500 kalpagot csináltak a seregnek. Ajándékot is küldenek Rákóczinak és Bercsényinek. Lásd Esze, 1951. 61. Vö.: Thaly, 1892. III 26-27. Jegyzeteikben lásd forrásaikat és azok adatait. - Ez lenne esetleg az a 25 ezer tallér, amivel - későbbi hivatkozásaik szerint - megváltották a várost a katonaállítás kötelezettségétől? - Lásd Szűcs, 1871. III. 718. old. Jegyzet. Balogh, 1935. 13. c. munkájában ezt nem látja bizonyítottnak.

57. Révész, MPEIF. 1872. 426.

58. Szűcs, 1871. 708.

59. Uo. 697-701. - Zelizy, 1882. 867.

60. Lásd Thaly, 1892. 3-8. - Nézetének bírálatát, tarthatatlan voltának megállapítását lásd Esze, 1951. 58.

61. Géresi, 1894. 114. - Itt az 1703. évi katolikus templomépítési akcióra hivatkozik, mely- lyel kapcsolatban láttuk, hogy Debrecen milyen messzemenően biztosította Bécset hűségéről !! Ez tehát nem ok.

62. Uo. 115. - Erősen kérdőjelezhető magyarázatok; utolsó megjegyzése igaz.

63. Zoltai, 1905-6. 68.

64. Balogh, 1935.

65. Csobán, 1940. 71.

66. Komoróczy, 1973. 79. - Papp, 1965. 32.

67. Esze, 1951. 57-58. - „A városi gazdag polgárság is kétkulacsos volt. Vegyük Debrecen példáját": és következik a bizonyítás. Esze-Köpeczi, 1951. 35.

68. Lásd Szabó, 1938.

69. Esze, 1951. 59. - Palugyay Lénárt debreceni harmincados jelentésében írja, hogy Esze Tamás követeket küldött Biharba. Esze, 1955. 8. - Lásd Esze, 1964. 79. ahol is e kérdésről bővebben szól.

70. Lásd erre Zoltai, 1905—6. 68.

71. Az 1704. évi diákzendülésre lásd Török, 1885. 615-619. - Eszei 1951. 59. és - Balogh, 1904. 193.

72. Esze, 1951. 61. - Esze, 1966. 60-61. 88. - Lásd Géresi, 1897. V. 405-429. Innen összesítette az adatokat Zoltai Lajos a Debreczeni Ellenőr 1897. okt. 23.-Í számának mellékletében. - Számukat még fel sem térképeztük.

73. Zoltai Lajos: A Domokosok atyafisága. Debreczen. 1900. július 28. - Révész, 1959. 90-91.- Tholdi Pál 1699-től a város harmadik jegyzője, de úgy tűnik bizalmasabb dolgokba aligha avatták be. Követségben is ritkán, jelentéktelenebb ügyeknél — híradás - szerepelt: labanc-ellenesek; amint Révész Imrénél olvashatjuk. Lásd Szűcs, 1871. 676-677.- Továbbá Zoltai, 1902. 590. Eszerint 1709-ben hunyt el pestisben.

74. Esze, 1955 .17, 45-46. 466-467. - Lásd még ugyanő 1964. 98-100. s egy prédikátorról, aki az egyik legradikálisabb ezred protestáns papja volt. Uo. 115-116.

75. Lásd Révész, MPEIF. 1872. 424. Géresi, 1897. V. 159-161. és Esze, 1951. 59. - Pósalaky különösen szálka lehetett a bujdosók és a debreceni szegények szemében. Mert ezen kívül már ezt megelőzően úgy tűnik, hogy Pósalakyt „üldözi a balsors". 1699. május 2-án az istállója, 25-én pedig az udvarán a szénája gyulladt ki és égett le. Igaz, Debrecenben nem volt ritkaság a tüzeset, ez azonban igen gyanús dolognak látszik. Erősen gyújtogatás íze van. Lásd Zoltai, 1905-6. 1., 25.

76. Esze, 1951. 43. és Thaly, 1892. 6. Vö. még Esze, 1955. 9., 143., 276. Aligha kétséges, hogy a mozgalomhoz kapcsolódtak lumpen elemek. A magisztrátus azonban nem csak ezeket nevezi tolvaj népségnek, hanem a felkeléshez csatlakozókat általában, éppúgy, mint a nemesség.

77. Révész, MPEIF. 1872. 427.

78. Uo.: 438. - Hát bizony éppen ezek az ezredek nem sokat teketóriáztak az őket nem szívelőkkel. - Vö.: Szűcs, 1871. III. 714-715.

79. Szűcs, 1871. III. 706-707. és Révész, MPEIF. 1872. 428.

80. Uo. 427.

81. Lukinich Imrének kétségei voltak atekintetben, hogy ki az a Baranyi Mihály, aki a szatmári béketárgyalások kezdetén, 1710. december 10-e előtt, mint Károlyi egyik bizalmasa Pálffy János főparancsnoknál járt, s többé nem szerepelt az ügyben. Aligha két23