A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése

Méltán állítható Kerekes mellé Váradi Szabó János, Pestalozzi tanainak talán legkövetkezetesebb magyarországi propagátora, a munkaoktatás, a gyakorlati képzés egyik hazai úttörője. Debrecenben a salétromfőző főinspektora 1830-tól, s korábbi pedagógiai tevékenysége folytán nevelési szaktekintély. A Tavassy Lajos-féle Nevelési Emléklapok megindulásával, 1846-tól újra publikált; cikkei: Pestalozzi elemi tanításmódjának rövid vázlata; A köznép tanításáról; Mi módon lehetne nálunk a köznép oskoláit egyszersmind szorgalomtanodákká (industrialis oskolák) tenni?41

A jogtudományt a reformkor első felében alig művelték Debrecenben. Madarász Dobrossy János professzor teljesen jelentéktelen figura volt, utóda, Szúcs István jeles jogtudóssá vált. Az észjogi irányzat híve az akkor már ret- rográd történeti jogi iskolával szemben; a mai kutatás a hazai pozitivista jogbölcselet egyik előfutárának tekinti. A Magyar jogtan állásának a múlthozi viszonyairól s korszerű haladásáról c. tanári székfoglalójában (1840) kiállt a haladó törekvések mellett, Széchenyi elképzeléseit követve. A Vázlatok az észtani jogtörténetrajz köréből (1843) c. tanulmányában jogtörténeti tanszékek felállítását sürgette. A Kis törvény ... és az Elemi magyar magánjog ... c. népszerű törvénymagyarázatai 1845-46-ban két kiadást is megértek, ami ritkaságszámba ment akoriba. Legjobb jogi munkája 1847-es akadémiai székfoglalója: A tételes jog philosophiájának történeti fejlődéséről. A magyar szakirodalomban először foglalkozott a tárggyal, elsőként vetette fel a történetiség követelményét a törvények vizsgálatában.42 Szúcs mellett az ügyvédek jogirodalmi munkássága érdemel figyelmet. Sárváry Ferenc debreceni működése idején két könyvet írt: Magyar váltótörvény alapelvei (1841), Földesúr és jobbágy kézikönyve törvényi tekintetben (1842). Országosan vitatott gyakorlati problémát érint testvére, Sárváry Jakab, akinek A büntetésről s különösebben a halálbüntetésről c. pályaművét a Tudós Társaság adta ki 1842-ben. Telegdi Kovács László többek között egy jognépszerűsítő munkát - Rövid magyar magánjog népiskolák számára (1845) - és 1846-ban az akadémia pályázatára egy díjnyertes dolgozatot - Polgári törvénykezési eljárások elméletileg és gyakorlatilag — írt, ez utóbbit a cenzúra nem engedte kinyomatni.43

Balásházy János 1833-ban költözött Debrecenbe. Ekkor már az akadémia rendes tagja, a korabeli magyar agrártudomány elsőszámú reprezentánsa. Előbb Vay Ábrahám gróf jószágigazgatója, 1836-tól maga gazdálkodott két tanyán, majd csődje után 1847-től újra jószágigazgató. Debrecenben számos cikket írt, s itt jelent meg néhány könyve is: A háztartás és mezei gazdaság tudománya I—II. (1838-39), Elárult pályairat (1841), Debrecen mint van 's jövendője (1844), Political és status gazdászati nézetek I—II. (1847). Életművének beható elemzése megtalálható Tilkovszky Lóránt monográfiájában,44 e helyen csupán tevékenységének fő eredményeire utalunk: kidolgozta egy, a hazai sajátosságokhoz igazodó korszerű mezőgazdasági rendszer alapelveit, számos részmozzanatát; példamutató erőfeszítéseket tett az agrártudományi ismeretek széleskörű terjesztése érdekében; egy emlékbeszédében felvázolta a gazdasági irodalom történetét; javasolta Debrecen városgazdálkodásának belső megújítását stb. A közgazdasági irodalomban ismertebb név Telegdi Kovács Lászlóé, a Hetilapban és a győri Hazánkban közzétett cikkei, még inkább A bankokról (1842) c. alapos, a kapitalizálódás irányába mutató értekezése révén.

A természettudományokról szólva ismét csak Kerekes Ferenc nevét kell az első helyen említeni. Betrachtung über die chemischen Elemente c. vegytani munkája még 1819-ben jelent meg, Pesten. Híre Szentpétervárig eljutott, meg213