A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése
KULTURÁLIS ALKOTÁSOK Művészetek A múlt század első fele a magyar képzőművészet fellendülésének időszaka. A fejlődésből nem maradt ki Debrecen sem, bár tagadhatatlan, hogy több művészeti ágban a perifériára szorult. Ennek okát elsősorban az igények, a kellő számú közönség hiányában és a puritán életszemléletből fakadó közömbösségben kell keresnünk. Mind a hivatalos (városi, egyházi), mind az egyéni megbízások alkalmiak, a művészek számára nem biztosították a megélhetést. A festők, a szobrászok fel-felkeresték a várost, de hamarosan tovább is mentek; rövid ittlétükről egy-két festmény, metszet, szobor tanúskodik. Csupán egyetlen területen kaptak rendszeres megrendelést a művészek, s ez az építészet. Debrecen korabeli ízlésvilágára jellemző az építészetben uralkodó klasszicista stílus. A puritánabb változat dívik, csak néhány, kevésbé hivalkodó díszítő elemet alkalmaztak. A debreceni klasszicizmus igazán jelentős alkotásai - a Nagytemplom és a Református Kollégium - még a reformkor előtt épültek. Korszakunk legjelesebb, legképzettebb építésze Povolny Ferenc. Ö tervezte a nagyerdei fürdőt, a hortobágyi kilenclyukú kőhidat és a városházát, bár ez utóbbit Ságody József kamarai mérnök a kivitelezésnél leegyszerűsítette.1 A hortobágyi híd „legszebb mérnöki létesítményeink közé tartozik",2 „a kőburkolással készült mederpillérek, valamint a kőszegélyes segment íves boltozott nyílások a klasszicizmus nyugalmával illeszkednek be a puszta hangulatába".3 Művészi színvonalon dolgozott néhány építőmester is, pl. Litsman József, Rachbauer József. Litsman Kossuth utca 18. szám alatt álló emeletes lakóháza „a provinciális copf stilus legszebb példája".4 A kor egyetlen kiemelkedő magyar szobrásza, Ferenczy István Debrecennek, a Kollégiumnak ajándékozta klasszicista stílű Csokonai-mellszobrát.5 A városban látható szobrászati alkotások között vitathatatlanul ez volt a legszebb, legértékesebb. Olyan szobrásza nem is volt a városnak, aki itt élt volna. Járt erre a díszítőszobrászat egyik legjelentősebb képviselője, Huber József, kismesterek közül pedig Franck Lőrinc és Dosnyai Károly.6 Dosnyai Debrecenben született, hányatott élete során többször vissza-visszatért ide. Legjobb itteni alkotása Sárváry Pál mellszobra, amelyen a jellegzetes klasszicista formajegyek mellett feltűnnek a jellemábrázolás egyes vonásai is.7 Beregszászi Pál tervezte a Csokonai-síremléket, amelynek esztétikai megítélése eltérő.8 Mai szemmel nézve precíz, gondosan kivitelezett mestermunkának tűnik, műalkotásnak azonban túlságosan egyszerű, száraz. A festészetben látható leginkább az országos fejlődésből való kimaradás: a Debrecenben született, vagy rövid ideig itt élt festőművészek - Kiss Bálint, Tikos Albert, Dosnyai Károly stb. — nem találtak társadalmi bázisra, máshol próbáltak boldogulni.9 Dosnyai számos portrét festett a városban; egész művészetét jól reprezentáló példaként említhetjük Szoboszlai Pap István szuperintendensről készült „kissé merev tartásu és hideg szinhatásu arcképét, amely a művész némiképp oldatlan művészetét jellemzi".10 Az akkor még fiatal, később neves bécsi művész. Kari Rahl festette 1836-ban a római katolikus főtemplom főoltárára a „Szent Anna oktatása" c. képet.11 Művészileg kevésbé jelentősek Beregszászi Pál és Péter rajzai, rézmetszetei. Beregszászi Pál művészetpedagógiai tevékenysége viszont a Rajzoskola élén országos szempontból is figyelemreméltó. Tanítványai közül ugyan igazán nagy művész nem került ki, ismertebb nevet is csak Dosnyai és Vecsey Imre építész szerzett ma14 Évkönyv 1974 209
