A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése

idézünk: „Feleségem halála után 1846. augusztus 1-től a politikai életbe merültem, házamnál a város radikálisabb gondolkozású tagjai csoportosultak . . . olvasmányaim ez idő táján a francia irodalom philosophiai termékei valának... végre a szociális philosophiák müvei, akár tisztán tudományos szempontból készültek, akár regény alakban." Proudhon, Louis Blanc, Blanqui és Cabet munkáit olvasta, olvasták.83

Korszakunkban jelentékenyen kitágult a debreceni olvasók köre. A nagy tömegekhez szinte kizárólag a vallásos művek, a kalendáriumok és a vásári ponyva termékei jutottak el, valódi olvasmányélményben csak ritkán, esetlegesen volt részük. Ezzel szemben az ún. művelt közönség — a rendszeres könyvvásárlók, a két kaszinó és a diák-társaság tagsága, a kollégiumi profesz- szorok és a piarista szerzetesek stb. - körében egyre inkább mindennapossá vált az újságolvasás, egyre többen forgatták a folyóiratokat, könyveket. Kétségtelen, hogy sokuk számára az olvasás csupán szórakoztató időtöltés. Fokozatosan nő viszont azoknak a száma, akiknek - professzoroknak, ügyvédeknek, orvosoknak, salétrominspektoroknak stb. - kezében a könyv munkaeszköz, támasz a gyakorlati feladatok - gazdasági, jogi városigazgatási, oktatási stb. problémák - megoldásában. A debreceniek elsősorban a könyveken, folyóiratokon, újságokon keresztül értesültek a reformkor uralkodó ideológiai, irodalmi áramlatairól - liberalizmus, patriotizmus, romantika stb. -, gazdasági törekvéseiről, politikai eseményeiről, a reformellenzék követeléseiről, az új tudományos eredményekről stb. Bár az erős cenzúra miatt a külföldi hatások csak kerülő utakon érintik a várost, mégis az olvasás a haladó eszmék fő közvetítő csatornája.

Színházi műsor, zenei élet

Debrecennek a reformkorban nem volt állandó színháza. A sűrűn megforduló társulatok 1835-ig a Fejérló vendégfogadó nagytermében, illetve nyáron a mellette álló Varga-színben játszottak. 1835. augusztus 1-én nyílt meg az ún. Nánássy-féle színház, amelyet egy színházbarát szenátor, Nánássy Gábor alakíttatott át egy magtárból, saját udvarán. Jó időben az épület előtt, szabadtéren zajlottak az előadások. Szerény hajlék volt, nem méltó a benne fellépő művészekhez. Ennek ellenére virágzó színházi élet folyt a városban: a legjobb vidéki társulatok szerepeltek itt, olyan színészekkel, mint Megyeri Károly, Fáncsy Lajos, Szentpéteri Zsigmond, Ergessy Gábor, Feleky Miklós, Déryné, Kántorné, Prielle Kornélia stb. Ritkán - főleg az 1840-es években — műkedvelő előadásokat is szerveztek a helybeliek, ezekben a főiskolás diákok vitték a vezérszerepet.84 A színházi műsor és színvonala megfelelt a korabeli átlagnak. Az esetleges politikai célzásokra, a vallást sértő kitételekre erősen ügyelt a cenzor, de maga a városi vezetés is.85 Legsűrűbben a német és francia színműgyárosok — Töpfer, Kotzebue, Birch-Pfeiffer, Dumas, Seribe, Bayard, D'Ennery stb. - rémdrámáit, olcsó vígjátékait, bohózatait játszották, többnyire közönségsikerrel. Többször előadták a romantikus dráma megteremtőjének, Victor Hugónak a műveit: Angelo, A Notre Dame harangozó ja.86 Sikerdarabnak számítottak Schiller drámái: Kabale und Liebe (Fortély és szerelem), Haramiák, Fiesco stb. Elő-elővették Shakespeare-t is, Petőfi egyetlen debreceni fellépése például éppen A velencei kalmárban történt. A magyar szerzők közül Szigligeti Ede vígjátékai és népszínművei, továbbá Vörösmarty Mihály, Kis207