A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején

hordozzák a város terheit, ,,a' sertések tenyésztésében igen meg vágynak szorítva”, mivel azt sem engedik meg, hogy malacaikat itthon tarthassák, amíg azok az udvarokon megerősödnének, hogy aztán szem nélkül is elélhessenek.182 Ugyanakkor a sertéskupecek kisebb-nagyobb nyájakat a város körül egész évben legeltethetnek. Ami pedig a nemesítést illeti, a gazdasági gyűlés véleménye az volt, hogy bár nem szívesen engedik meg a kisebb nyájak Hortobágyon tartását, azt végképp meg nem szüntetik, de „a sertéstenyésztésnek nemesítését és virágoztatását szeme előtt tartva úgy vélekedik, hogy a különfaju sertések még pontosabban, mint eddig, tovább is külön nyájakban tartódván és a nyájak száma mind addig, mig azokat más lábas jószágokkal együtt a legelők bírják, meg nem határoztatván, — az iránt szorosan meg tartandó rendszabályt fel állítani szükséges, és czél irányos lenne, hogy 500 db. sertéseknél kevesebb számú nyájakat tartani nem lehetvén, az apróbb nyájak ugyan azon fajú nagyobbakra által verettetnének", csak ezáltal várható az, hogy a tenyésztés és sertéskereskedés a jövőben méginkább fellendül.183 Id. Pálfi András és Németi János henteseknek, kupeceknek és társainak megengedték, hogy vágó és kupec sertéseiket Szt. Mihály napig a csürhejáráson legeltethessék, és a Széles Rétig hajthassák.181 A városi sertéstartás nagyobbára a csürhékben történt, bár sokan nem zár alatt tartották ki nem járó sertéseiket, hanem szabadon hagyták kóborolni, mások a város körüli gyepre csapták ki malacaikat, s legelőbért nem fizettek.185 1833-ban pedig szigorúan megtiltották, „hogy mig a hó bé nem lepi a földet, senki is sertését a Városon lövöldöztetni kemény büntetés alatt ne merészelje;" ami azért különösen érdekes, mivel az elvadult csak a városra behajtott sertéseket másként levágni nem lehetett, „az ollyal szilaj sertéseket, mellyeket másképpen bajos volna megölni, igen nagy vigyázással lövessék meg a' Gazdák".180 A kóborgó, utcán őgyelgő sertésekre vonatkozóan, amelyek „korlátozás nélkül szabadon járhatnak, az utcákat felturkálják, azokon és egyebütt is sok gödröket és viz fogó s' posványos hellyeket csinálnak”, a városról ki kell tiltani, s a Hortobágyhoz kell hajtani. Az ily módon megtett intézkedéseket a fennálló gondok megoldását igyekeztek segíteni, hogy Debrecen város gazdálkodásának egyik fontos ágát, a jószágtartást, s ez által jövedelemforrásának gazdagítását messzemenően elősegítsék.

Számtalan intézkedés és terv született, valósult meg, amely Debrecen városának hortobágyi legelőgazdálkodását volt hivatva erősíteni, megoldani,188 de a vázolt időszak is azt mutatja, hogy egy ilyen nagymúltú település számára nem kis gondot jelentett a feltörekvő új szellem, állattenyésztésben, jószágtartásban jelentkező sok új mozzanat meghonosítása, a reformkor eszméinek valóravál- tása, a tudatosabb gazdálkodásban.189 A hortobágyi legelőgazdálkodásnak szinte legizgalmasabb szakasza a XIX. század első fele, amikorra már kialakult egy kép, s megrögzött szokásjog szabályozta az állattartást, mellyel szemben csak szigorú, sokszor nem tetsző rendszabályokat kellett érvényesíteni. Az elmondottakból is jól látszik az a törekvés, amely a holtpontról el akarta mozdítani a korábban megrögzött állapotot, sokszor a Helytartó Tanács és polgárság szembenálló akarata között úgy, hogy a város a saját gazdaságát, de a város állattartó lakosságának érdekeit, s a kereskedelmet is megfelelően össze tudja egyeztetni. Ez alkalommal csupán a legelőgazdálkodás ágait vizsgáltuk röviden, s nem beszéltünk a pásztorok társadalmának alakulásáról, s arról a hatalmas küzdelemről, amely a gyakori szárazság vagy áradások folytán jelentkező állatbetegségek leküzdésére irányult, amely ugyan szoros része a legelőgazdálkodásnak, de jelenlegi témánkat nagyon kibővítené.190 Az elmondottakból is

185