A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején
Gulyabeli marha (számos állat) száma a hortobágyi legelőkön :48 ÉV: marha: ló: 1756. 8 477 1302 1778. 12 050 — 1789. 6 417 474 1812. 14 0071813. 15 1531816. 11 5301837. 10 495 1643 1839. 11 348 1512 1841. 16 286 2195 A Tanács az 1820-as évektől évenként néha többször is utasítást ad a „concernens Mező Inspector", az „Ohati Provisor" és a „Commisarius" esküdt uraknak, hogy a „fürmender" felvigyázása mellett a gulyákon, juh- és sertésnyájakon levő marhákat, a város körül járó fejős juhokat, a borjú, tehén csordában levő marhákat időnként számolják meg, és ellenőrizzék, hogy a pásztorkönyvekben felvett adatok egyeznek-e a tényleges létszámmal. Ugyanakkor intézkedjenek arra vonatkozóan, hogy a csordákban legelőbér fizetés elől lap- pangtatott gulya közé való marhákat a külső legelőre hajtsák ki. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik a rúgott, bélyeg alatt levő csikókra és nem fejős juhok - ra is.49 A beküldött jelentések nem csupán a jószág számára vonatkozóan nyújtanak tájékoztatást, de megtudjuk, hogy az ökörcsorda új járását 1825-ben jelölik ki, a Hortobágy és angyalházi határ mentén, miután az addigi plágát ,,a' Juhok járják, gázolják és heverik, 's a' miatt az ökörcsordának felette nagy hátramaradása, legelésbeli tsonkulása, sőt betegsége is könnyen történhetik".50 A négyszögű forma térség a hortobágyi vendégfogadótól az Arcú Péter halmának menő út és a nádudvari út találkozásától Debrecen felé a Zöld lené- kig északra a Szálka hídjáig tart, s az újonnan kijelölt ökörcsorda járásról Szűcs István ohati inspector, miután a járást a csőszökkel körül csóváztatta. Vajda János, Harangi István és Erdei Ferenc nyájjuhászok juhkosarait és Kasza György nyájkondás tanyáját elbontotta és elhordani megparancsolta, a juhászokat és kondásokat nyájaikkal együtt kitiltotta a területről. Jelentéséből az is kitűnik, hogy a határjelző csóvákat visszaforgatták, elrontották, de hogy ezeket kik tették, inkább sejteni lehet, mivel a záporeső a csóvák visszaforgatott hányásait elmosta, s azoknak semmi nyomát nem lehetett tapasztalni. Más jelentések arról számolnak be, hogy a tilalom ellenére a Vágó csordán, ahol semmiféle heverő marhának nem szabad, tinó marhákat találtak, amelyeket szintén a legelőbér fizetés kikerülése miatt legeltetnek a céhbeli mészárosok, vagy idegenek.51 Gyakorta érkezett panasz az Álomzugban, vagy más kaszálókon folytatott tilalmas legeltetés miatt,52 amely a szárazság következtében elsült legelő miatt következett be. Erről számol be Komlóssy Dániel szenátor 1835. június 24-i jelentése is.63 Sok panasz érkezett a „szöcskök által elpusztított legelők" miatt,54 mivel a legelő a kaszálók felszabadítása nélkül a jószág táplálására elégtelen. Az egyes gulyák nagyon sokat szenvednek a szárazság miatt elsült legelőtől, amit a vízhiány még csak fokoz, tekintve, hogy a gazdaságok a kutakat még ott sem mindenütt készítették fel, ahol erre meg lett volna a lehetőség. A rendkívüli nagy szárazságra való tekintettel, amely az egész 1835. évre jellemző volt, 170
