A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején

a későbbiek folyamán is érvényben marad annál is inkább, mivel „az idegennek az illetőségükön felüli legeltetés semmi pénzért meg nem engedtetik". A legelőgazdálkodás megszervezése már egyre sürgetőbben vetette fel azt az igényt, hogy külön személy foglalkozzék a hortobágyi legeltetés gondjával.43

1869 februárjában rendszeresítették a felügyelőgazda állását, majd 1878-ban sor került az állattenyésztő bizottság felállítására. Ez évtől kezdve működik a Hortobágyi Intéző Bizottság, melynek első és fontos intézkedése, hogy 1879-ben megszületik a Legeltetési Szabályrendelet.44 Nyilván ennek hatására készültek a későbbiek, amelyek a szervezettséget és feladatköröket jól elosztottan igyekeztek körvonalazni.

A legeltetési rendszer

Sok kísérletezés után hatékonyan avatkozott be a legelők rendjének megállapításába II. József rendelkezése alapján a Nagyváradi Királyi Kormányszék, amelynek Debrecen is engedelmességgel tartozott. 1785. december 9-én kelt körrendeletében ugyanis azt a parancsot adta ki, hogy ahol a legelő kiterjedése megengedi, mindenütt külön területeket kell biztosítani a különféle állatok számára. Ahol a legelő szűk, oda tavasszal előbb a szarvasmarhát, utána a lovat, s utoljára a juhot kellett kihajtani, de együtt soha ne legelhessenek. A sertéseket a rétes, zsombékos helyekre kell szorítani. A rendelet alapján Debrecen város senatusa 1786. március 3-án hozott döntést:45

1. „Amely két gulya eddig a Hortobágyon innen járt, menjen által a folyón. E két gulya járásán minden juh elfér, de csak 12 nyáj alakittas- sék. Hat a mátai úttól északra, hat délre járjon.

2. A polgárok két ménesének egyike Mátán, az északi oldalon, másika Zámon, az országúton alul, a nádudvari határig legeljen, de az Árkuson túl ne menjen.

3. A mátai hídtól és az országuttól észak felé a Paperéig és a csegei határig és az Árkus északi közepéig elfér három gulya és az említett ménesek egyike.

4. Az országúton alul délfelé a malom útjáig és az Árkus déli hidjáig legyen egy gulya.

5. A malom utjától, a nádudvari határig, Zámon, a nagyiványi útig és a Hortobágyig legeljen három gulya, meg a polgárok említett másik ménese.

6. Ohaton a nemes város ménese és rajta kívül négy gulya le a nagyiványi, kocsi határig, Zámmal együtt a Kenderátók és a Csécsek között, mivel az itt levő földek többé szántásba nem adatnak.

7. A sertésnyájak járása a Borsósok, Ludasok, Halasok köze és a Fekete rét."

A belső legelőt és a gyepnek használt monostori pallagi földet is felosztották az ökör és tehéncsordák, őrlős ménes (száraz malomban dolgozó lovak) és íejősjuhok között.

Volt még néhány más fontos rendelkezése is ennek a határozatnak. Lerögzítette például, hogy pásztort a gazdák hír nélkül, vagyis a Tanács tudomása nélkül nem fogadhatnak fel. Idegen állatok a legelőre semmi szín alatt nem hajthatók, s egy gulyában 1000 marhánál több jószág nem lehet. Kikötötte a határozat azt is, hogy a gazdák mindenütt kutakat csináltassanak, mert még

168