A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Béres András: Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. sz. elején
DEBRECEN VÁROS LEGELŐGAZDÁLKODÁSA A HORTOBÁGYON A XIX. SZAZAD ELE JEN Béres András A legelőgazdálkodás történeti képe Debrecen városa a XVI-XVIII. században sorozatosan pereket folytatott az elnéptelenedett falvak határainak legeltetésre, jószágtartásra alkalmas területeinek megszerzéséért. 1561-1795. között folyt Debrecen-LJjváros határpere. Megközelítően ebben az időben 1581-1584. között zajlott a Máta-Zám- Ohat-Csege birtokrészeiért folytatott határper, egyidejűleg 1574-1768-ig a Zám-kócsi per, amit részben megelőzött az ohat-csegei határper, a Kösély vizéért, a szigeti köznyomás másként Árokszeg, vagy Istent oldj óért folytatott perrel együtt.1 Amikor a XIX. század elejére a határperek lezárultak, s a sokszor vitatott határjeleket megnyugtatóan elhelyezték, azok vigyázatát a pásztorokkal tiszteletben tartatták, Debrecen városának az említett területeken kialakult gazdasága, állattartása volt, s rendjére vonatkozóan, mint erről a város egykorú jegyzőkönyvei tanúskodnak, különböző intézkedések születtek. Gazdasági központjai, előbb Okát, majd Máta, mint inspektori, provizori (biztos) székhely, a város megbízottainak közreműködésével foganatosította a magistratus által hozott határozatokat, szabályokat. Hivatali feladatát a kiadott instructiónak megfelelően volt köteles ellátni, amint ez a Senatus 1808. január 27-én kelt előterjesztéséből világossá válik.2 A harminc pontból álló szabályzat a gazdasági élet minden területére kiterjed, beleértve a mezőgazda- sági munkákat, a szántóföldi művelést, az állattartást, a kaszáltatást, szénabegyűjtést, a különböző pásztorokra, csőszökre való felvigyázást. Részletesen megszabja a határokra való vigyázást, a téli legeltetés rendjét, útmutatást ad a jószág tenyésztésére vonatkozóan, rögzíti a ménespásztor téli-nyári munkarendjét, szól a beteg jószágok gyógyításáról, intézkedik a földbérletekről, a napszámosok félfogadásáról, a lakosság méneseiről, gulyáiról, az ökörcsordáról, a juh- és sertésnyájakról, a szomszéd helységek, vagy urasági földek védelméről. Megszabja a pásztorok ellenőrzésének rendjét, a mátai vendégfogadóban folyó vendégellátás és vámfizetés rendjét és ellenőrzését, előírja a pasz- szus nélküli kóborgókra, kupecekre, legelőn vásárló hentesekre való felvigyázást, a hidak, gátak felügyeletét, egy szóval a munkarendet. E. Fazekas Mihály ohati provisor harminc pontos instructiója egyben az egész Okát, Zám, Máta pusztai élet szabályzata. A rendszabályok sokrétű kötöttségei jelzik a szerteágazó feladatok nagyságát, s a biztosok személye iránti követelményeket. Ha mégis hiba fordult elő, mint E. Fazekas Mihály esetében is, amelyre az 1812. évi városi jegyzőkönyv utal3, mely szerint ló veszett el a ménesből, vagy szopornyicás (takonykóros) lovat tartott a ménesben, 16 Sőre 159
