A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. sz. fordulóján

Bár meg kell jegyeznünk, hogy mind a Tizenhárom város, mind a Hatvan utca elnevezés eredetére, magyarázatára nézve vannak más álláspontok is.

Különben a debreceni vásárok vonzáskörzetéről két tanulmány is készült. Tárgyuk szempontjából különös jelentőséggel bír Csatkay Endre rövid dolgozata, amely éppen a XVIII-XIX. század fordulóján vizsgálta egykorú újságok (főleg a Magyar Kurír) hirdetései alapján a debreceni vásárok vonzáskörzetét.27 Csatkay dolgozata annak ellenére, hogy nagyon adatgazdag, meghatározott szempontú, csak a debreceni vásárokon megjelenő könyvkereskedőkről, a könyvkereskedőkhöz kapcsolódó irodalomtörténeti, művelődéstörténeti mozzanatokról szól. Így is esik azért néhány szó Kiss István és fia Kiss János, valamint Institoris pesti könyvkereskedőkön kívül Rosner kassai kalaposról, Valero pesti selyemárusról, a „kassai Angliai félporcellánról". Egy jóval későbbi, szinte napjaink debreceni piacainak vonzáskörzetéről szóló tanulmány eredményesen fordult az egyes áruféleségek, főleg élelmiszerek, Debrecenbe szállításának és Debrecenből (a vásárokról, illetve piacokról) való elszállításának térképes ábrázolásához.28 Eördögh tanulmánya hangsúlyozza a vonzás- körzetek fontosságát, kiderítésük és feldolgozásuk jelentőségét. Munkája módszertani vonatkozásai miatt is fontos. Eördögh Béla tanulmányával kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy az a napjainkban (1952-ben) vezetett és gondosan őrzött pontos adatokon, valamint személyes tapasztalatokon, közvetlen adatgyűjtésen alapul. Sajnálatos, hogy ilyen pontos adatok a korábbi időkből nem állanak rendelkezésünkre. A debreceni vásárok XVIII-XIX. század- fordulói vonzáskörzetéről okmányos anyagból alig lehet valamit megtudni. A bizonyára vezetett, megvolt és talán ideig-óráig meg is őrzött, de aztán jelentéktelennek való látszata, minősítése miatt kiselejtezett iratanyag (például vámkönyvek, hirdető könyvek stb.) adhatott volna ilyen természetű felvilágosításokat. De hogy biztosan adtak volna-e teljes biztonsággal nem állíthatjuk. Hiszen ismerünk olyan feljegyzéseket, amelyekről joggal gondolhatnánk, hogy a kereskedők, árusok, sőt talán a vevők lak-, származási helye felől tájékoztatnak és egyetlen idevonatkozó hasznosítható adatot, megjegyzést sem tartalmaznak. Ilyen iratanyag például a debreceni vásárok sátrainak több lajstroma, amely minden sátort nagy gonddal feljegyzett és megörökítette a sátor tulajdonosának vagy bérlőjének a nevét is, de csakis a nevét, semmi mást nem.2'1 Legfőképpen pedig a származási helyet nem, ami vonzáskörzet megállapítása szempontjából a legjelentősebb adat. így aztán a vonzáskörzet megállapításához sok, egyébként a vásárokról szóló feljegyzés nem használható. Hasonlóan alig nyújtanak érdemleges felvilágosítást a debreceni vásárok vonzáskörzetéről a vásár beosztásáról fennmaradt térképek sem. Ezeken általában summás: „külföldi kereskedők", „idegen takácsok" stb. feliratokat találunk.10

A debreceni vásárok vonzáskörzetére értékes adatokat találhatunK az 1781. évi Remetei, másrészt az ugyanezen évi Szent György napi vásár árushelyeiről készített kimutatásban.31 Sajnos, az állatvásárokra vonatkozóan nem rendelkezünk hasonló leírásokkal, így az állatvásárra és a terményvásár vonzáskörzetének megállapításához más természetű forrásokhoz kell folyamodnunk.

Annak hangsúlyozásával, hogy a fentiekben idézett kimutatás a debreceni vásárok vonzáskörzetét illetően egy bizonyos vonatkozásban önmagáért beszél, bővebb elemzést nem igényel, mégis szükséges néhány észrevételt tennünk. Könnyen tehetjük ezt, mert a közölt árus-kimutatásból több következte140