A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. sz. fordulóján
küli vásárszabadalmat szerzett a városnak. Azaz nem is a város egészének, hanem csak a Mester utcának, ami a kiváltság értelmében évente egyszer, január 10-én tizenöt napos vásárt tarthatott. A különös vásárszaba- dalom jelentőségét csak fokozza, hogy már a következő évben, 1467-ben, egy másik, hasonló vásárszabadalmat adott Debrecennek; azaz egy részének, azúttal az akkor Homok utcának nevezett, későbbi nevén Csapó utcának. Ez a példanélkül való vásárszabadalom azt jelentette, hogy egy településen belül három különböző vásár volt. Az egyik az eredeti, a régi vásár a település központjává váló piac-utcán, ami később hivatalos nevében is Piac utca lett, aztán a Mester utcán és harmadik a Homok utcán.20 Debrecen vásárai a XV-XVII. században továbbfejlődtek. Ez a fejlődés abban is megmutatkozott, hogy a vásár a XVIII. század elején, amikor a háborúságok már nem veszélyeztették, kiköltözött a város árkán kívülre (Külsővásártér). Jóval nagyobb, tágasabb helyre, mint amilyen a város belsejében volt. De nemcsak területileg nőtt a vásár. Számuk is emelkedett, a XVIII. század elején már évente hatot tartottak. Tekintve, hogy a debreceni vásárok időtartama 12-15 nap volt, ez azt jelentette, hogy Debrecenben a 365 napból 70-90 országos vásár volt. Ha ehhez hozzávesszük a heti vásárokat is, azaz további 52 vásárnapot, elmondhatjuk, hogy Debrecenben az év felében vásár volt. Talán ez a rendkívüli hosszú vásáridő is bizonyítja, hogy Debrecen életében a vásárok kiemelkedő jelentőséggel bírtak, valamint azt is, hogy óriási vonzáskörzettel rendelkeztek. A sok vásár azonban nem váltott ki egyenletes érdeklődést. Az adminisztrációja is sok munkát adott és még sem lehetett kellően rendben tartani őket. Ezért 1747-ben rendezték a debreceni vásárok ügyét és számukat leszállították négyre.21 Ez az 1747-ben megmaradt négy debreceni vásár fejlődött aztán tovább, erősödött meg és vált a „debreceni nagy szabadság” fogalmává. Az év első vásárja a Remete Antal napi vásár volt. Általában január 7-15-ig tartott. Az első öt napon (7-től 12-ig) volt a bőr-, gyapjú-, méz-, dió, továbbá toll-, iparcikk-, gabona- és egyéb terményvásár. A hatodik és hetedik napon (12-13-án) tartották a sertésvásárt, úgy azonban, hogy a hetedik napon (13-án) már megkezdődött a lóvásár, ami a hetedik és nyolcadik napon (13-14-én) volt. A két utolsó napon 14-15-én pedig a baromvásárt tartották. Ez volt a többi más három vásár beosztása is. Ilyen renddel folyt le a második, a Szent-György napi vásár (április 15-23. között), aztán a harmadik, a Nagy- Boldogasszony napi augusztus 5-13. között és a negyedik, a Dienes napi, szeptember 30.-október 8. között.22 A vásárok ilyen fajta „széthúzása" igen kedvezett a vonzáskörzet kiszéleserdésének, mert távoli helyekről is kényelmesen el tudtak jönni a debreceni vásárokra. Még akkor sem történt nagy baj, ha nem értek ide mindjárt éppen az első napra. A korai, tehát még az 1747. évi szabályozás előtti debreceni vásárok vonzáskörzetének kiterjedtségére, nagyságára néhány debreceni helynévből is következtethetünk. Igaza volt Townson Robert angol utazónak, aki 1797-ben a város legfőbb nevezetességének a vásárokat mondta, mert messzi tájakra a vásárok vitték el Debrecen hírét.23 Ezekről a messzi tájakról, most számunkra, mint a debreceni vásárok vonzáskörzetéről adnak számot az ilyenfajta helyneveink: Tizenhárom város utca (a tizenhárom szepességi kereskedő városból jövő kereskedők utcája).24 Jellemző erre a névadásra, hogy a későbbiekben Szepességi utca lett a neve.25 A Hatvan utca elnevezése is összefügg a vásárokkal, ugyanúgy, ahogy a levantei kereskedőkre utaló Kandia és nyugatiakról emlékező Burgundia, nem is beszélve az általános Vendég utca elnevezésről.20 139
