A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)
tésnél figyelembe. A városok és kerületek követei az ülésrend alapján a megyei követek után következtek. 29. Az egri püspökség területe ebben az időben jóformán az egész északkeleti országterületre kiterjedt. (Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ung, Ugocsa és Máramaros megyék). Egyházigazgatási és politikai okokból a megosztás és az új püspökség felállítása több évtizedig húzódott, a szatmári püspökség és káptalan felállítására csak 1803. március 28-án került sor. 30. A protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító 1790 : 26. t. c. 4. pontja kimondotta ugyan, hogy a hitvallást illető kánonok tekintetében az uralkodóház és a kormányszékeknek nincsen rendelkezési joga, azokat királyi rezolúciókkal rém lehet megváltoztatni, sem visszamenőleg, sem a jövőben. Azt is kimondotta a törvény, hogy a protestánsoknak az uralkodó engedélyével szabad lesz ezután zsinatot tartani, de az ott tárgyalandó ügyeket, a résztvevő személyek számát, a zsinat helyét és időtartamát esetről esetre az uralkodó állapítja meg. A királynak joga lesz a felügyelet végett a zsinatra királyi biztost küldeni, a zsinaton hozott határozatok csak az uralkodó jóváhagyása után lépnek érvénybe, de kiegészítve azzal a záradékkal, hogy „Ö felségének mindkét hitvallású ev. egyház lelki ügyi közül őt megillető többi királyi jogai is épségben maradván". Ez a kikötés tág lehetőséget adott mindenféle beavatkozásra. 31. A vallásügy kérdését az országgyűlés 1790. június elsejétől 1791. február 8-ig vitatta, de a nagyon eltérő nézetek és főleg a kát. klérus ellenállása miatt egyértelmű elhatározásra nem tudott jutni. A két protestáns felekezet mérsékelt autonómiája - és az azt kifejező egyetemes zsinat - nem volt éppen főkérdés, de ezt is bonyolította már ekkor - elsősorban a tiszántúli ref. egyházkerületben - kitört harc az elsőbbségért az egyházigazgatásban a világi urak és a papok között. A papi elsőbbségért küzdők vezére Sinay Miklós debreceni kollégiumi professzor volt, a világi urak élén pedig Domokos Lajos küzdött. A vitában a két fél között a tiszántúli papok egyrésze Szatmári Paksi István püspökkel az élén már 1790. október elején nyújtott be egy beadványt az országgyűléshez a világi urak ellen. Marczali, 1907. II. 269. Az emlékirat erre az ellentétre utal, ezért javasolja a királyi támogatást a papok számára. Az országgyűlés nem tudott döntésre jutni, a törvény szövegének alapjául az 1791. január 15-én közölt királyi rezolúció szolgált, a végleges szöveget febr. 8-án fogadták el a rendek. Marczali, 1907. II. 288. A két protestáns egyház vezetői 1790. február 10-e után több napig tartó „Conventust" rendeztek az említett törvény végrehajtásával kapcsolatban a zsinat előkészítésére, a zsinat 1791. szeptember 11-én nyílt meg és október 13-ig tartott Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára I. 170-171. 32. Az emlékirat az 1642 : 33. t. c. hivatkozik, tévesen, mert ez évben nem volt országgyűlés. A vallásügyi tárgyalásokon valóban felmerült - talán nem is komoly formában, gr. Teleki József főgondnoknál 1790. június 12-én, ebéd utáni beszélgetésben — hogy a kálvinista papok fizetésének biztosítására kellene egy egymillió forintos alapot létesíteni és annak 6%-os kamata lenne a lelkészek fizetésének biztosítéka. Keresztesi, 1882. 257. Annál komolyabb volt a püspökök részére adományozandó birtok ügye. A javaslatot gr. Teleki József tette a nála tartott konferencián, hogy „a mi papjainknak aequalitasuk (egyenlőségük) legyen a kath. clerussal és, hogy a superintendenseknek valami kis jószáguk legyen, amelyből két lovat tarthassanak". A katolikus egyházi személyek tárgyalták is ezt a javaslatot, abba bele is egyeztek, hogy legyünk aequalisok (egyenlők) csak jószágot ne kérjünk". Teleki javaslatát Domokos Lajos minden erővel ellenezte, mert ez a papi függetlenséget erősítette volna a világi urakkal szemben. Keresztesi, 1882. 258. Az udvari köröknek ez a javaslat nem lett volna ellenére, de komolyan nem foglalkoztak vele, a klérus ellenkezése miatt. Politikailag hasznosnak látták, mert állandó befolyást biztositott volna az uralkodónak a papok révén a protestáns egyházak ügyeire. 33. Lehet, hogy a vallásügyi tárgyalásokon, de méginkább II. József alatti iskolareform során merült fel ilyen terv, de egyelőre ez még nincs felderítve. Az emlékirat azonban az elfogult katolikus egyházi álláspontot tükrözi. 34. A két tanácsülés ügye szorosan összefügg egymással. Minden valószinűség amellett szól, hogy március 24-27. között lázas tanácskozások folytak a követendő taktikáról, ezeken a tanácskozásokon határozták el a Domokos Lajos visszahívására teendő javaslatot is. Domokos Lajost 1776-ban az akkor már gyakorolt eljárás szerint - a királyi biztos jelenlétében - szabályos módon választották meg főbírónak. A kiadott utasítás szerint az összes megválasztott tisztviselőknek a r. kát. templomban kellett volna az esküt letenni, de Domokos indítványára a reformátusok a Nagytemplomban, a r. kát. szenátorok pedig a piaristák templomában tették le az esküt. Még ez évben megindult 116
