A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)
I. 110., 321., 367.; II. 5., 60., 65., 106., 243., 247., 320., 328., 356.; Benda, 1952-1957. I. 304-361. - Rhédei Lajos birtokai Bihar, Szatmár és Zemplén megyékben voltak, tábla- bírája volt mindhárom megyének és 1790-ben a zempléni koronaőrző bandérium vezetője. 1794-ben a Zemplénben felderített, uralkodóház ellenes röpirat szerzőségével gyanúsították és a táblabíróságtól királyi paranccsal megfosztották. Borovszky, Zemplén, É. n. 415.; Századok, 1881. 340. és Benda, 1952-1957. II. 267. 1039. - Gáspár Pál ezidő- ben Szatmár vármegye főjegyzője, később a Martinovics-összeesküvés leleplezése után abba a gyanúba esett, hogy az Egyenlőségi Társaság tagja volt, per azonban nem indult ellene. Benda, 1952-1957. II. 349., 350. 16. A megyei közgyűléseken ebben az időben nem volt írott ügyrend. Az elnöklő személy nem a jelentkezés sorrendjében adta meg a szót, hanem tetszése szerint. A szavazás sem történt személyszerint, hanem általában közfelkiáltással vagy kézfelemeléssel. Máskor és sok helyt az elnök a tekintélyesebbek véleményét jelentette ki határozatként. Ezért nem volt közömbös, hogy egy-egy csoport, amely keresztül akarta vinni az akaratát, miként helyezkedett el az ülésteremben. Az megyei közgyűlések ezekben a hónapokban igen zajosok voltak; azokon a jól szervezett csoportok akaratával szembehelyezkedni nemcsak bajos, de veszélyes is volt. 17. Az emlékirat hivatkozása az enyedi szerződésekre nem egészen világos. Az erdélyi és anyaországi reformátusok vezetői között Mária Terézia és II. József alatt bizonyosan volt érintkezés a közös érdekek miatt, az Erdély különállását biztosító, I. Lipót által 1691-ben kiadott Diploma Leopoldinum negyedik pontja, az erdélyi fejedelmek Erdélyben, Partiumban, Székelyföldön és Debrecenben a bevett egyházak, parochiak és iskolák részére tett minden alapítványát megerősítette. Vő.: Szűcs 1871. 486. A XVIII. század folyamán, főleg Mária Terézia alatt gyakorta visszamenő tárgy volt az erdélyi fejedelmeknek, főleg Bethlen Gábornak a debreceni kollégium részére rendelt és ugyancsak általa az enyedi kollégium ellátására a debreceni puszták jövedelméből átszolgáltatandó adományai sorsa. Az enyedi kollégium számára Debrecen által fizetendő évi járandóság ügyét 1718-1765. között több ízben tárgyalták, de a békés egyezség révén megállapított összeg fizetését az udvari kamara végül is megtiltotta. Vö: Szűcs, 1871. 775-778. Úgy tűnik, mintha az erdélyi fejedelmek által az enyedi kollégiumnak tett alapítványok ügyében lett volna valamiféle elvi megállapodás az erdélyi reformátusok és az államhatalom között és a debreceniek a kollégium alapítványai sorsát ennek szellemében kívánták kezeltetni. 18. Az anyaországnak Erdéllyel való uniója az 1790-91-i országgyűlésen valóban felmerült, sikertelenül ugyan, de nemcsak a protestáns követek támogatták. Vö: Marczali, 1907. I. 37., 39., 82., 97., 210., 221.; II. 31., 72., 155., 301., 361. A hivatkozott emlékirat 1791-ben névtelenül jelent meg, szerzője Hajnóczy József (1750-1795), a Martinovics-összeesküvésben való részvétel miatt lefejezett író volt. A 12. §-a Dalmáciát és Horvátországot Magyarország szerves alkotó részének tekintette, a 14. §-a pedig külön erdélyi országgyűlés megszüntetésével a közjogi egyesülés mellett kardoskodott. Vö: Benda, 1952-1957. I. 363-389. - Nehéz megmondani, hogy a tárgyalt emlékirat szerzője mitől óvja olvasóit, mert Hajnóczy röpirata értelmében való rendezés nem növelte volna a kálvinisták erejét az országgyűlésen. A számban gyarapodott városok, a hajdú- és jász-kun kerületek 2-3 szavazata nem sokat jelentett volna, az erdélyi rendek támogatása vallási kérdésekben felettébb bizonytalan a protestánsok részére. Talán csak arra akarta felhívni a figyelmet, hogy Erdély még mindig a rebellió forrása lehet. 19. A váradi akadémiát Mária Terézia alapította, nem is titkolt germanizációs célból. Az akadémia 1780-ban kezdte meg működését, bölcsészeti karral. Ezt 1788-ban jogi karral bővítették. Borovszky, 1901. 351., 399. 20. A XVII. század közepén alapított, spanyol eredetű irgalmasrend tagjai gyógyítással foglalkoztak. Nálunk az első rendházuk 1696-ban létesült. Debrecennek 1693-ban királyi privilégiummal adományozott sz. kír. városi rangra emelését az 1715: 108. t. c. erősítette meg. A város követeinek minden érvelése, költséges ajándékai nem tudták elhárítani annak a záradéknak beiktatását, hogy a kát. egyház plébániájának és a Szt. Ferenc rend kolostorának telket kell kijelölni. A plébánia és kolostor hely kijelölése hosszas huzavona után sikerült ugyan, de a barátok jó ideig csak sátorban laktak a városon kívül, bent a városban koldulni sem mertek, végül 1725-ben a város árkán kívül megkezdték az építkezést. A rend, II. József feloszlató rendelete nyomán 1788. március 23-án hagyta el a várost és a kolostort. Zelizy, 1882. 368-374. A következő évtizedekben sem a ferencesek nem tértek vissza, sem az irgalmasrend betelepítése nem sikerült. 21. A nagyon csekély számú katolikus kisebbség érdekei képviseletére és a város vezetői 114
