A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)

Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)

zését megakadályozni. A nyílt ellenállástól a jogi kifogásokon keresztül a csendes pasz- szivitásig minden eszköz jó volt erre. A polgárjog megszerzését valóban sokféle akadály nehezítette meg és ezek közül a háztulajdon feltétele ebben csak az egyik, de leglényegesebb volt. Vö: Zoltai, 1934.; Liszt-Sümeghy, 1930.

12. A város javadalmaira és a regálé jövedelmekre Vö: Zoltai, Bormérés, 1936.; Komo- róczy, 1969.

13. II. József császár oktatáspolitikájában a felekezetektől független vegyes elemi iskolák létesítése központi ügy volt. Az ország kerületi beosztásához igazodó tankerületi főigazgatóságok irányítása alatt működő iskolafelügyelők szorgalmazták az ilyen iskolák létesítését, de nem sok sikerrel, mert részben a katolikus, náluk azonban sokkal erősebben a protestáns egyházak ellenkezésén már a kísérlet megbukott. Protestáns részről Tiszántúlon Kazinczy Ferenc iskolafelügyelő munkálkodott ilyen iskolák létrehozásán és később is nagyon neheztelt Debrecenre. Az egyház vezetői vaskalaposságának tulajdonította, hogy nem értették meg az uralkodó eszméit. Ö is úgy vélte, hogy a kálvinisták ellenállásában Debrecen példája volt a döntő. Vö: Balogh, 1969. 22. - A debreceni egyház és kollégium ügyében ezidőbeli külföldi közbenjárásról egyelőre nem sokat tudunk. Vö: Barcsa, 1908. II. 169-171. 183. Zoványi, 1939. I. 12-73.

14. A hajdúság ügye két vonatkozásban szerepelt az országgyűlési tárgyalásokon. Az egyik úgy a Bocskai és utódai által telepített hét - ezidőben már csak hat - kiváltságolt hajdúváros jogi állását érintette, a másik a XVII. század folyamán különböző időben hajdúszabadságot szerzett bihari falvak sorsa volt.

Az első lényegében hat hajdúváros 1780. előtti állapotának visszaállítását és a hat városból álló kerület közjogi elismerését jelentette. Végül is két törvénycikk határozta meg a kerület és városok jogállását. Az 1790: 25. t. c. a szabad királyi- és bányavárosok, a jászkun és hajdúkerületek II. József közigazgatási intézkedései által szenvedett sérelmeinek orvoslásáról szól. - A császár ugyanis a kerületek önállóságát megszüntette, s azokat a megyei alispánok joghatósága alá rendelte. A városoktól pedig a polgárok feletti bíráskodás jogát vette el, és a peres ügyeiket a megyék szerint szervezett judicium subalternum elé utalta. A kiváltságolt hajdúvárosok ügye tehát csak így kapcsolódott Debrecenéhez.

Az 1790. 29. te. a két kerület rendiségének közjogi elismerését jelentette, mert a kerületek számára 2-2, üléssel és szavazattal, rendelkező országgyűlési követ küldésére adott lehetőséget. A törvény létrejöttét megelőző tárgyalások még felderítésre várnak, ezért nem tudjuk, hogy Debrecen küldöttei valóban tettek-e annyit, amennyit az emlékirat nekik tulajdonított. - A Bihar megyei volt hajdú helységek folyamodását az ország- gyűlés június 19-én tárgyalta, „melyért a pápisták a reformátusokat vádolták és ezen dolog rugójának őket tartották, mely miatt ezek is szegények semmire sem mehettek". Keresztesi, 1882:266. - Az ügyet Domokos Lajos adta elő. Néhány hét múlva Sauer Ka- jetán váradi kanonok tollából, (szeptember 20-án) megjelent egy röpirat, amelynek sorai az erdélyi fejedelmek politikáját, a Bocskai felkelést és a hajdúkat gyalázták, „megyét rutul dehonestálják és acephalusnak (fejetlen szörnynek), tagjait inquietusok- nak (nyughatatlanoknak) anarchiáé statusnak (rendetlen állapotúnak) nevezik, és kivált Debrecent rebellioval vádolják". Keresztesi, 1882. 366. - Debrecen követei a röpiratot október 20-án megkúldötték a tanácsnak; mivel a 47. lapon az a vád állott, „mintha ezen a vidéken abban egyeztek volna meg, hogy a debreceni mezőn 30 000 fegyveres ember álljon ki, a közönséges csendesség és bátorság oltalmazásának színe alatt". A tanács a határozatot, - mivel a hegyi szüret miatt sokan elmentek a városból - a következő ülésre halasztotta. HBmL. IV. A. 1011/a. 1790. október 20.

Határozatra azonban nem volt szükség, mert Bihar vármegye közgyűlése néhány nap múlva a röpiratot nyilvánosan megégette. Keresztesi, 1882. 366. sköv. - Az emlékirat írója a hajdúvárosok lakói számát erősen túlozta. Az 1787. évi megbízható népszámlálás szerint a hat hajdúvárosban még 30 000 lélek sem élt. Feltehető, hogy a szerző, Debrecen, a hajdúvárosok és Nagykunság kálvinista lakóit vette egybe. Vö.: Danyi, 1960. 175.

15. Az évente hat alkalommal két-két hétig tartó debreceni sokadalmakon az ország keleti feléből - Erdélyt is beleértve - valóban sok ember gyűlt össze a városban. Az is igaz, hogy a tiszántúli református gyülekezetek papjai és világi elöljárói, akikből néhány év múlva szervezetileg is létrejött az egyházkerület, egyelőre az országos vásárok idején alkalmilag összegyűlhettek és találkozhattak Debrecenben, de zsinatot, vagy gyűlést nem tartottak. - Az országgyűlésen négy Vay szerepelt: Vay József Borsod, Vay István Szabolcs megye követei, br. Vay Dániel és Miklós a főrendek között. Vay István pécsi tankerületi főigazgató volt, de kálvinista volta miatt 1791. április 1-én elvesztette állását. A diétái felszólalók között gyakori szereplésben a köznemesi radikalizmus, a nemzeti függetlenség és antiklerikalizmus képviselőjének mutatkozott. Marczali, 1907.

8 Évkönyv 1974

113