A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1. 1974 (Debrecen,1974)
Balogh István: Debrecen politikai állapota 1790-1790-ben (Egy névtelen emlékirat 1791-ből)
tizedek óta megrögződött nézetek torzító tükrében látta. A félelem és elfogultság által táplált nézetek egyoldalúságát e hónapok eseményei részben erősítették. részben cáfolták. A vármegyék nemessége körében fellángolt rendi nacionalizmus, a különböző társadalmi osztályoknál különböző mértékben tapasztalható németellenesség, a kálvinista magyarságnak a katolikus klérussal azembeni ellenszenve a kormányférfiak elé egyideig valamiféle kurucfelkelés rémét idézte fel. E felkelés - szerintük - csak a Tiszántúlról indulhat ki, társadalmi bázisát a legjelentékenyebb gazdasági erőt képező Debrecen és a vármegyék nemességének összefogása adná. Nem új gondolat ez, hiszen egyes megnyilatkozások szerint a város gazdasága, népes volta és kálvinistasága miatt mindig a nyugtalanság fő fészke volt. E nyugtalanság megzabolázására és a nagyszámú kálvinista lakosság hangulatának, a város vezetői véleményének, szándékainak ellenőrzése okából telepítettek be egy kisebb német kolóniát Debrecenbe és kormányhatalommal számarányukat messze meghaladó mértékben ültették be képviselőiket a város vezetőségébe. A város pedig ezt kettős sérelemnek vette, egyrészt a rendi privilégiumán esett csorba, másrészt a vallásfelekezeti egységét bontotta meg. Az intézkedés katolikus- és németellenességet szült ugyan, de a rendi és vallási sérelem ez esetben messze meghaladta a nemzeti öntudat sérelmét. Nem tagadható, hogy a város patrícius, felső rétege nagyrészt személysze- rint is nemes lévén, a nemesi birtok által a környező megyék nemességével könnyen talált kapcsolatot. Ez azonban nem takarhatta el azt a tényt, hogy a polgárság közjogi és társadalmi tekintetben távolról sem állott egyszinten a másik három renddel. Éppen most - a gondolatok és eszmék útja és a közvetítő személye még felderítendő - kellett a negyedik rend egyenlőségét a többivel szemben hangoztatni. Az emlékirat szerzője tehát alaposan téved, amikor a város és környéke - beleértve a hajdúkat és kunokat is - érdekazonosságától és egyetértésétől féltette az állami rendet. Túlzott abban is, mikor úgy látta, hogy a város népe körében élő németellenesség miatt veszélybe került volna az ide bevándorolt csekély német kolónia. A tisztújítás lefolyása megmutatta, hogy az óvatos városvezetés nem akart egyebet, mint a több évtizede gyűlő jogi sérelmek elvi megbélyegzését, hiszen a jogtalanság elismerése után ugyanazokat a katolikus személyeket ismét beválasztotta a vezetőség tagjai közé. Ennek a hónapnak eseményei világosan megmutatták, hogy a levegőben levő eszme, a szabadság, a társadalom minden osztályát áthatotta ugyan, de a fogalom alatt mindenki a saját rendi szabadságát értette. Az állami hatalom képviselői szemében a rendi szabadság követelése és a minden rétegben tapasztalt elégedetlenség a forradalom és az államegység bomlása rémét idézte fel. A lehetséges forradalom főfészke a Tiszántúl lett volna, élén Debrecennel; így látta az emlékirat szerzője is. A közölt adatok fényében azonban ez a látomás — a kétségtelen tények ellenére is - alig volt több, mint a sötétségben kóválygó fantázia szüleménye. JEGYZETEK 1. Marczali, 1907. I. 1.; ugyanő, Bp. 1898. 464., Szilágyi, 1898. VIII. 2. Révész, 1966. 26-47. 3. Révész, 1966. 7-12. 4. A 13 összefűzött lapból álló, szép kézírású fogalmazvány őrzőhelye Bratislava, Státny archiv. Fond. Mariánska provincia frantiskanov. Extraord. D. Fasc. 4. (Szlovák nemzeti 11
