Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1917

V

— 7 —

% f / * '

Szent kegyelettel védenie kellett Mária országát, mint az Isten dicső anyjának személyes birtokát, Szent Istvántól és népétől ráhagyott tulajdonát.

kis mig ezeket a haza nevében, «pro patria», megmutatta neki az értő hit, addig katonakötelességének gyakorlását is szabályozta. — Egyszerűség és jó kedv jellemzi harctéri leveleit. Neki mindig jó dolga van; ő minden helyzetben megtalálja tisztalclkü, kedves humorát. Ü örököse a szent Sebestyének. Eustáchiusok és szombathelyi szent Mártonok katona szellemének, akiket vonzott a kötelesség szava és boldoggá tett a kötelesség munkája, habár pogány császárok leikéből szakadt is a parancs, de engedelmesek voltak Istennek, aki meghagyta. hogy a felsőbbségeknek szavát fogadjuk. Azért volt a mi halottunknak mindig nyugalom és szív-kielégülés a kötelesség betöltése. A hű tanítvány követte a Mester példáját, akiről írva van, hogy engedelmes volt mindhalálig, míg a keresztfán nem mondhatta: Beteljesedett. Beteljesedett az áldozat, beteljesedett a megváltás. _

Az isteni irgalom müve áldozatokra van építve, akik között az első a z áldott Jézus k e r e s z t-á I d o z a t a.

A megboldogult az érettségiig papnak készült, azután a Ludoviceumba katonának ment: Istennek, úgy látszik, nem áldozó pap. hanem áldozat kellett őbenne. Az ó-szövetségben égő áldozat, holoeaustum, előzte meg a békeáldozatot. Legfőbb vágyunk, hogy e kiváló ifjú életének föláldozását, lelkének fölajánlását, testének fiatal szétporlását szintén mint égő áldozatot fogadja kegyelmesen az Ür a szerencsés békéért. Miként szentjeinek még csodás módokon is a jótettek gyakorlásában ad megdicsőülést, — úgy adjon neki jutalmat a hervadót la rí boldogságban az égben és a béke jótéteményének, siettetésében a földön.

Mindnyájan pedig, akiknek szíve bánattal teli ő miatta, ö r ii I j e n e k, h o g y n e m a véletlen és nem a kényszerűség, hanem az Isten az Ü r. Levágta a virágos gályát az életfájáról, hogy magához emelje. Meghajolunk a mindent bölcsen és jól végző Isten előtt, alázatosan kérvén, hogy segítse meg eltökélt szándékunkat, erősítse meg akaratán való megnyugvásunkat, míg el nem érkezik a földi zarándoklás után a viszontlátásnak örömmel ujjongó diadalmas ünnepe és boldogsága. Amen.