Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1916
fi tanítójának könyvébe, hogy meglássuk, hol voltunk mi a feszültség legsötétebb napjaiban s hol állunk most! Csak föl kell emli- tenem az októberi diplomát, a februári pátenst, a 61 -i országgyűlést, 65-t, 67-t, a koronázást, a honvédség felállítását, a magyar udvartartást, a honvédségnek tüzérséggel való felszerelését, a közös diner megállapítását, stb. stb. hogy lépésröl- lépésre szemünk elé rajzolódjanak ennek a közeledésnek útjelzői. És ma 66 év múlva ott állunk, hogy ismét folyik a vérünk azzal az alattomos kísérlettel szemben, amelynek célja a monarchia Ieőrlése, tehát a mi megtörésünk is, de ma már király és nemzet egymásért küzdve áll a harcmezők porondján. Erős a hitem és meggyőződésem, hogy ennek a vérkeresztségnek a hullámai fogják köztünk végleg elmosni a keserű emlékek utolsó foltjait. De ki tagadhatná el, hogy ennek a nagy átalakulásnak, ennek a nehéz megtisztulásnak a története felséges urunk nevéhez van hozzátapadva? Régi ellentétek lecsiszolása. keserű idők emlékének kiradírozása fog a történelemben az ő nagy nevéhez hozzáfűződni. Ez a tény fogja az ő nevének halhatatlanságát biztosítani nemzetünk történelmében. —És ezzel talán kijelöltem b. királyunk helyét történelmünkben annak alapján, amit a történelem útmutatásával ma mondhatunk róla. De a mi felséges urunkat mint embert is méltán helyezzük a halhatatlanok közé, oda emelte az ő lelki jósága s páratlan kötelességtudása. Az ember lelki kincseinek nincs szociális értéke, ha nem tudja a társadalomban elhelyezni. S e lelki kincsek közt első helyen áll az ember értékének igazi mutatója: a lélek jósága. Nagy tettek biztosíthatnak örökkévalóságot a történelemben, de a tömegek emlékében csak a lelki jóság teremti meg a halhatatlanságot. Szt. István királyunk apostoli munkáját nem feledjük cl, de legendás nevét az a szent jobb kéz tartja fenn az évezredeknek, amely csodás bőkezűséggel hintette áldásait, amely könnyeket törölt, elsimította a gond barázdáit, s amely örök szimbóluma marad annak a gondolatnak, hogy a jó cselekedet sohasem veszíti el értékét. Nagy Lajos királyunk hódításai elmosódtak emlékezetünkben, de évszázak viharát átélte az a cselekedete, mikor utána ugrott a vízben fuldokló Szeredaynak. II. József abszolutizmusa mennyi keserűséget teremtett, milyen heves ellenállást váltott ki, s emléke mégsem gyűlöletes, sőt legendás hőssé nagyította alakját páratlan humanizmusa. És a mi felséges urunkat is oda emeli szívének rendkívüli jósága. Alig van ember a monarchia két államában, akinek megtagadta volna kérését. Ott volt mindenütt az ö gavalléros bőkezűségével; nemcsak első nagybirtokosa országainak, hanem elől járt a
