Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915
— 86 — tanulók olvastatására nézve a lehető legideálisabb. A könyvkiadó tanár jól ismerhette a kiadandó könyveket, ismerhette a tanulók egyéniségét, s helyzeténél fogva tájékozott lévén kinek-kinek tanulmányi állapotáról, magaviseletéről, a lehető legcélszerűbben szabályozhatta a könyvek kiosztását, s az olvasást. Egyúttal módjában volt a könyvek megbecsülését szigorúan ellenőrizni. Már a felsőbb osztályokkal szemben jóval nehezebb és bonyolultabb volt, mint eddig is, a könyvtáros helyzete. A tanulók egy részénél az olvasás terjedelme még a kötelező olvasmányokat sem foglalta magában, s igen sok tanuló akadt aránylag, aki egész év alatt alig fordult meg a könyvtár helyiségében. A kötelező magyar irodalmi olvasmányokon kivül olvasott művek minősége ugyanolyan, mint a milyen az előző évek tanúsága szerint volt; legcsekélyebb a történelmi művek iránt az érdeklődés, legolvasottabbak Verne, May, Spielmann könyvei. A technika, főleg az elektrotechnika iránt mintha növekednék az érdeklődés, melynek ébrentartásában és fokozásában bizonyára a „Zászlónk“ cikkeinek van legnagyobb érdeme. E páratlan ifjúsági lap régebbi évfolyamainak az idén is igen sok olvasója volt, s nagymn sokan forgatták „Az Élet“, a „Kath. Szemle“ régebbi köteteit is. Bujáki Domokos, az ífj. kvt. kezelője.
