Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915
7 Az új és megfelelően berendezett intézetben azután a tanítás és nevelés minden irányában több haladást, ezért fokozottabb munkát, virágzóbb szellemi életet, a paedagógia és didaktika újabb vívmányainak tudatos alkalmazását s ehhez képest több eredményt várt és óhajtott. Hivatalos látogatásai alkalmával az értekezleteken szelid nyugalommal és nagy jóakarattal közölte neveléstant eszméit és a helyes tanítási és nevelési eljárásra irányító elveit, s évről-évre mind több öröme telt benne, hogy intézetünk egységes munkája mennyire váltja be mindezen ideális követelményeket. Szerette az alapos munkát, mindig a tartalmat vizsgálta és nem a látszatot, feltárta a felületességet, meghajolt az igázi érdem előtt az elismerés meleg szavaival. Valamint őmaga is igazságszerető és mindenben kötelességtudó ember volt, úgy ezt megkívánta tanártól, tanulótól egyaránt. Kötelességteljesítést, pontosságot, munkaszeretetei mindnyájan tanulhattunk tőle, hiszem ebben még halála előtt is példát adott, amidőn már betegen a decemberi érettségi vizsgálatokon elnökölt. Mondhatjuk talán azt is, hogy nagy kötelességtudásának áldozata lett. Nemes emléke fenmarad közöttünk nemcsak abban a nagy haladásban és szép fejlődésben, amelyet főigazgatósága idejében intézetünk elért, hanem élni fog munkatársai: az igazgatók és a tanárok szívében, akiknek ügyeit mindig nagy jóindulattal támogatta, végül a tanulók hálás emlékezetében, akiket az ő paedagógiai tanácsaival egészségesen működő iskolák ép testben edzett lélekkel bocsátottak ki az életbe. R. I. P. ! (kj.)
