Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915
39 ságukat, sőt életüket is gyermekeikért? És most azt kérdem: mikor fizeti vissza ezt a gyermek szüleinek? Soha, mert ezt megfizetni nem lehet. A világot kifizetheted, de az édes anyád aggodalmait, az édes apád gondjait soha, mert ennek nincs árjegyzéke. így kell küzdenünk azokért, akik ezt a fáradságot sohasem fogják meghálálni. De aztán a gyermekekből is emberek lesznek, ők is családot alapítanak, nekik is ad gyermekeket az Isten s náluk is kezdődik a gond, a fáradság, az aggodalom. így fizetik le az életnek az adósságot, amivel szüléinknek tartoznak. És ez így megy tovább. Ebből a körforgásból áll az élet. Nos hát ami megtörténik kicsinyben a családi tűzhelynél, ugyanez megismétlődik szóról szóra nagyban a nemzetek életében. Ott is minden nemzedék küzd és dolgozik nemcsak önmagáért, hanem a következő generációért is. anélkül, hogy hálát vagy elismerést várhatna. És ott is sokszor megtörtént, hogy a történelem egyik-másik nemzedéket súlyos és véres problémák elé állította, amiknek a megoldásából nekik semmi hasznuk nem volt, csak unokáiknak. És ők nem tértek ki a probléma elől. Hány nemzedéknek kellett meghalnia, mint a mostaninak, tisztán a jövőért? És meghaltak. Nem jutott eszükbe foglalkozni a hála gonolatával. És mi is olyan természetesnek találtuk ezt, hogy nem is gondolkoztunk róla, mert olyan kötelességnek néztük, amit hasonló körülmények közt nekünk is meg kell tenni. A Dugovicsok meghaltak a Zrínyiekért, a Zrínyiek a Kemény Jánosokért, a Kemény Jánosok a Rákócziakért .... a 48-as hősök érettünk, most rajtunk a sor: nekünk kell meghallnunk az unokáinkért. Hol itt az igazságtalanság? Sehol. Minden nemzedék megfizeti a jövőnek azt az adóságot, amivel a múltnak tartozik. Ez alól nincs kivétel. A történelem minden nemzedéket feladatok elé állít: egyiket szociális, másikat gazdasági kérdések elé, harmadikat a megélhetés, negyediket az ultima ratió problémája elé — nincs itt kibúvás, el kell végezni! Nem szabad itt a magunk hasznát mérlegelnünk, vagy a jövő hálátlanságáról ábrándoznunk. Nincs itt érdem, haszon, nincs hála, csak kötelesség! * És most végeztűl vissza akarok térni oda, ahonnan kiindultam: hiszek egy Istenben, Ebben a gondolatban nemcsak
