Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915

— 34 már nem tudunk feleletet adni. Ezt a lépést már nem tudjuk megtenni. Előttünk meredezik a kőfal a leintő felírással: igno- ramus. Ne folytassuk tehát a kutatást ebbe az irányba; meddő téreken járunk, ahol a szellem csak önmagát örli, de teremteni nem tud. „Und der Mensch versuche die Götter nicht und begehre nimmer zu schauen, was sie gnädig bedecken mit Nacht und Grauen.“ (Schiller). Inkább elemezzük, hogy a világháború csakugyan nevelő eszköz, mert szociális gondolkozást s tevékenységet csal ki egyesekből és tömegekből.

*

A nagy szenvedések, nagy tragédiák — s a világháború is az — kiragadnak abból a kicsinyes emberi önzésből, bizonyos magasabb nézőpontra emelnek, ahonnan új és szélesebb látókörök tárulnak elénk, t. i.: az egész társadalom érdekterületei. Elfeledjük egyéni fájdalmainkat, veszteségeinket, megtanulunk az egészért dolgozni és szenvedni, szóval: beleolvadunk a milliók harmóniájába.

Nem tudom minő érzések támadtak önökben a múltkori földrengés alkalmával, én bevallom, hogy rám nagyon leverő, valósággal lenyűgöző hatással volt földanyánknak ez a kellemetlen nyugtalankodása. Éreztem azt az irtózatos, rettentő gigászi erőt, amellyel szemben mi az ember, a büszke ember, a teremtés koronája, a természet ura? Egy porszem, vagy még annyi sem. Egy-két másodperc s összemorzsol ez a rettenetes erő orosz cárt, Eifel tornyot, egyptomi gúlát, Chimborassot, egész világrészeket. Hol vagy te nagy pöffeszkedő ember ehhez a hatalomhoz képest? Nos, ez a viág- felfordulás is ilyenforma érzéseket vált ki belőlünk. Az ember megijed, lenyűgözi saját kicsinyísége, megérzi az őt körülfogó és körülzáró nagy társadalmat, melyhez képest ő csak porszem csupán, de amelynek ő is egy sejtje; megfeledkezik önmagáról s csak azt a nagy szenvedő vérző titánt látja. Istenem, hát mi ami egyéni fájdalmunk ennek a nagy kolosszusnak vonaglásá- hoz képest? S mi a mi parányi érdekünk ennek az életbenma- radásához arányítva? És megtanuljuk, hogy ne merüljünk el a magunk egyéni fájdalmába, mert mi ez a nagy tömeg szenvedésével szemben? Megtanuljuk, hogy ne csináljunk kultuszt önmagunkból, mert mi vagyunk mi a nemzet testéhez képest?