Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915

27 — őt kivinni a gonoszság közül.“1) T. gy.! Istennek végtelen jósá­ga és irgalma ez! Ennek a szép halálnak a kegyelmét kérjük mindnyájan az életnek és halálnak Urától! Kedves jó szülők, rokonok és ismerősök! Mint már mon­dottam. nem sajnállak titeket, hanem inkább vigasztalni akarlak. Titeket a legdicsőbb gyász ért. Tudom, hogy nehéz a fájdalmat felejthetlen Lulustok miatt elnyomnotok, mivel gyakran emlé­keztetni fog rája benneteket, ha nem is egyéb, de a mások bol­dogsága, aminővel azelőtt ti is büszkélkedtetek. Mert hiszen nem olyan javak elvesztéséért szoktunk gyászolni, amelyeket sohasem élveztünk, luanem olyanok miatt, amelyeket már meg­szoktunk. És Lulus már nincs többé köztetek. De az a meg­nyugtató tudat, hogy ti hazánknak ezen élet-halálharcában leg­drágább kincseteket áldoztátok oltárára,—az a boldogító tudat, hogy harcban hős fiatok példásan élt, vitézül küzdött s Jézus­sal szívében szállott át az örökkévalóságba, ahol szent hittünk vigasztaló tanítása szerint vele előbb-útóbb egyesülni fogtok, az a felemelő tudat, hogy szentgericzei Nagy Lajos szigorló jogász és zászlós neve élni fog hazai történelmünknek lapján s már beköltözött nemzetünk dicső alakjainak Fantheonjába: enyhítse fájdalmatokat és öntsön égi balzsamot szívetek fájó sebére! Kedves hős Lulusunk! Honi földbe, melyet annyira sze­rettél s mely neked igazán „gyermek reményid s bánátid ta­nyája“ vala, visszatértél idegen országból. Pihenj csendesen. Egy nemzet hálás kegyelete virraszt sírod felett! Mindezen emlékezetes eseményeket kegyelettel őrizzük meg itt évi értesítőnkben sokaknak okulásául és a nagy idők­nek értékes emlékezetéül.

Next

/
Thumbnails
Contents