Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915

— 19 —

szerzett gíráját — mint az evangeliumbeli gonosz és rest szolga — keszkenőjébe; hanem buzgón sáfárkodott szellemi kincseivel s élte végig forgatta azokat a tudományos és kulturális élet váltóasztalain. Akár mint tanárt tekintsem, midőn a természettudományok hivatott mestereként lebbenti fel tanítványai előtt a saisi fátyolt a nagy Universumnak a legmerészebb képzelő tehetséget felülmúló és ámulatba ejtő csodás jelenségeiről és misztériumairól,— akár midőn egy mikroskoppal egy alig észrevehető élőlényben, vagy egy virág színpompájában vagy egy búzaszem rejtélyes kifejtésében sejteti a teremtő Istennek végtelen hatalmát és bölcsességét, mert hiszen: natura in minimis rebus maxima, a természet a legkisebb dolgokban épen a legnagyobb: az igazi paedagogus, a nevelő és oktató tanár ideálja áll előttem. Vagy midőn mint szerkesztő, mint író valósággal ontja tudományos cikkeit, értékes könyveit, melyek nevét szerteszét viszik s a tudományos fórumok előtt is közismertté és közbecsültté teszik; ime, a tudós iró nemcsak önmagának, hanem gimnáziumának és városának is elismerést és tekintélyt szerző és arra fényt borító eszményképe.

S mit mondjak Csendről, mint archaeologusrél?! A nagy tömegnek, mely csak értelmetlenül szokott bámészkodni s nem bir, nem is akar a dolgok mélyére hatolni, csak gyenge sejtelme, halvány fogalma van arról, hogy az emberiség tudását maradandó értékű eredményekkel kibővítő kutatás mekkora nehézségekkel, mily agyat repesztő, kimerítő nagy szellemi munkával jár. Nem elég ide a kutatás s a törekvés egyszerű ösztöne, nem; ennek az ösztönnek hatalmas szenvedéllyé kell fokozódnia, mely a szellemi erőket izgatja, megfeszíti és hatványozza. £s Csernit ilyen szenvedély töltötte el attól a naptól kezdve, amelyen — mint ő szokta mondani — a régészetbe belekóstolt. Csodával határos az e téren való óriási munkássága és ennek dús eredménye. Rámutatok városunknak egyik legnagyobb és legismertebb kultúrintézményére, régészeti múzeumunkra, minden kő, minden pórszem Cserni tudását és ügybúzgóságát hirdeti. Apulumot ő tárta fel s ismertette meg a tudományos világgal. Valósággal szívéhez, leikéhez tapadt a régészeti kutatás; ennek a szó nemes értelmében vett szenvedélyének áldozta fel mint tanár szabad óráit, majd — midőn nyugalomba

2*