Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
6 imádsággal könnyítsünk az elhunytakon, akiknek élete nemes volt és dicső ; megrendültén könyörögjünk hazánkért és királyunkért : mind a kettő olyan sok csapást szenvedett. Anyaszentegyházunk halhatatlan erejébe fogódzkodunk, amikor a lelkünk megremegett. Az evangélium szelíd jóságához és boldog igazságához simulunk, amikor megszédültünk a pogány nemzetiségi düh művének hírére. Régi árulások láncolatába méltán beleülő gonosz tett megdőlte azt a férfiút, akinek minden vágya, hogy majdan egységben tartson és kormányával boldogítson két nagy, rendezett és müveit kultur-államot itt, ahol az izzó bosszú és vétkes fajgyűlölet határán lakozunk. És amig e határon túl az igazságot tagadó vad szenvedély minden pillanatban veszélyeztetni kész a jognak, a békés boldogulásnak és műveltségnek javait: addig itten örök időkre megóvni vágyott a népek és nemzetek szent szövetkezését, amelynek a nyelvben is egységes államokénál nem kisebb a földi jólétet és szellemi haladást igazságosan biztosító teljesítő képessége. — Nem is öncélja csupán, hanem világhivatása ez a monarchiának, aminek dicső eszméjét a leghivatottabb főből kioltotta egy elvetemültnek féktelen vad tette Zavaraink között is megnyugvásunk volt, hogy akinek •fiatalabb erőire az uralkodás gondja várakozik, - ő szintén hisz Istenben és hisz eszményeiben, erényei pedig összhangban vannak eszményeivel Megnyugodtunk hitének és erényeinek érdemszerző erejében. Megnyugodtunk, hogy példaadásunk leszen abban, ami nekünk a legszükségesebb: a családi boldogság és az otthonban fakadó megelégülések szeretetében. Reméltük, hogy erős kezének igazságos kormánya kedvezőtlen időkben is könnyíteni fogja hazánkban a megélhetés és boldogulás nehézségeit. E reménynek egykori sok vigasz- talódása alakuljon bennünk hálává mostan és hálánkkal áthatott benső áhítatunk imádsága könnyítsen az elhunytakon. Az isteni igazság és irgalom Gondviselésében titokzatosan el van helyezve a legjobbaknak életáldozata, amelyet Ö elfogadni kegyes országok javáért.
