Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914

- 29 írás szerint kezébe jegyzett föl bennünket, hogy irántunk való szeretetét soha ne felejtse. — Ilyen nagy a becse Isten dicsőségének országában a mások iránt önfeláldozó, engedelmes szeretetnek. — Ezek az isteni jóság és igazság nagy tényei: hogy ami megtörténik példaképünkön Jézus Krisztuson, ugyanaz a megdicsőülése mindazoknak, akik a király és ország iránti engedelmesség hivó szavára, bánatban megtisztult lelkűk vallásos fölajánlásával fogadták és viselik áldott sebeiket.

Hiába is fintorítják gúnyos vigyorgásra arcukat a háborús szorultság kihasználói, az országon gyalázattal nyerészkedő pénz és áruuzsorások, mintha a világmegpróbáltatásban egyedül ők volnának igazán nyertesek. Krisztus megtartotta a mennyben is sebeit, hogy megmutassa a kárhozottaknak is elkárhozásuk okát. (Avancini, med. 155.), Mivel az ö sebeiből meg nem értették, hogy másokkal és másokért, ha kell, életük árán is jót cselekedjenek; és kínszenvedéséből meg nem tanulták, hogy igazságtalan sebeket milliószor inkább elviseljenek, mintsem hogy másoknak igazságtalanságokat, égbekiáltó nyomorga- tásokat szerezzenek.

Ó jóságos Szentegyház, amely nehéz időben is önfeláldozó kötelességteljesítésre buzdít; halálos sebekben is Jézus és Mária szívsebeinek megdicsőülésével örvendező megnyugvásra lelkesít!“ —

Husvétkor még egy rendkívüli örömünk is volt. Szeretett tanáraink, akik a világháború megindultától fogva az északi harctéren küzdöttek s a jóságos Isten oltalmában a nehéz téli küzdelmeket szerencsésen átélték, most két heti pihenőt kapva a tűzvonalból haza jöttek. Imre Lajos tanár úrnak nem lévén elég ideje hozzá, csak az édes jó szüleit látogathatta meg, de Albert Vilmos tanár úr hozzánk is ellátogatott. Mennyire meg- örvendtünk annak, hogy őt szemtől szembe láthattuk; hiszen még a tanév elején tragikus halálának hírét hozták a harctérről. Szerencsénkre nem volt igaz. Januárius hó 20.-án egy schrapnel golyótól megsebesült a lábán, de a védővonalához közel fekvő Plawna galiciai községben meggyógyult.

Harci élményeiről érdekes naplót vezet, amelyet részletekben idönkint beküld az igazgatóságnak megőrzés végett. Naplójában maga Így jellemzi hazatérése hangulatát: „Olyan