Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
— 23 fiát, míg mások állandó aggodalomban élnek, hogy az övék is ilyen sorsra jut. Szüléink arcán is ott láttuk ülni a nagy gondokat : mi lesz még, hiszen az élet napról-napra drágul. De mégis mintha mindenütt az Isten szent akaratában való megnyugvást vettük volna észre: a sok megpróbáltatásban és szenvedésben megerősödött a bizalom a jó Istenben. Az újesztendőnek első napján mi is az Úr Jézus Szent- séges Szívének ajánlottuk édes hazánkat és a harctereken küzdő véreinket, amint erre kegyelmes Püspök Atyánk főpásztori körlevelében fölhívott, amelynek megszívlelni való gondolatait itt újból felidézzük: „Fölséges urunk-királyunk december nyolcadikén, Boldog- asszony Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén, magát és mind a két államát, az uralkodó családot és a kimondhatatlan fáradalmak között küzdő hadsereget Jézus Szentséges Szivének ajánlotta. Harcoknak öldöklő idején az isteni könyörülettel és szeretettel kötött hü szövetséget. Rettenetekben e Szív szent nyugalmába helyezkedett. Hömpölygő fegyveres tömegek, érc-elmék és érc-falak birtokosa alázatos imádsággal ez isteni Szív üdvözítő mélységeibe rejtette el jó őrizetre mindenét. A legnagyobb ellentétek egymás mellé illesztve ellenállhatatlanul arra kényszerítenek, hogy megismerjünk igazságokat, amelyekbe belátni vonakodtunk; fülünkbe kiáltanak tanulságokat, amelyeknek hallásától húzódoztunk. Megváltásunk irgalmas tényének első hajnal-pírkadása a Szeplőtelen Fogantatás Ígérete és bekövetkezése volt. Csodálatos titkának valósága és ünnepe ember által ki nem gondolható tökéletességgel fejezi ki, hogy az önmagában való isteni dicsőség megközelíthetetlen mindennek, ami vétkes és romlatag. És a természetfölöttiségnek ezen mennyeileg költői ünnepén Isten oltárához térdepel népeinek atyja, hogy a legszere- tőbb isteni Szívbe ajánljon hadi erőket és pusztító fegyvereket, amelyeket földies kapzsiság, gyűlölet és kevélység vont ki határaink felé. A természetfölöttiség feledése és megsértése valóban szerencsétlenekké teszi az országokat, nyomorultakká a népeket. Az isteni könyörületnek mérhetetlensége az, ami megrö-
