Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914

•20 —

csont jegyeztek. Intézetünk ezzel igyekezett támogatni a hazafias hadikölcsön jegyzésnek a sikerét.

Szorgalmas munka közben csakhamar elközelgett szent karácsonynak ünnepe, amelyre a háborús szorongatások közt annál nagyobb vágyódással tekintettünk. De a zimankós téli időben gyakrabban időzött a mi gondolatunk a harctéren küzdő véreinknél. Mindegyikünk igyekezett lemondani valamelyes öröméről, csakhogy harcoló katonáinknak, hős sebesültjeinknek is juttathasson valamit. Épen idején jött a m. kir. honvédelmi minisztérium hadsegélyző hivatalának lelkes felhívása, hogy a tanulóifjúság is járuljon hozzá a harcban vitézül küzdő katonáinknak, valamint az elesett hősök özvegyeinek és árváinak karácsonyi öröméhez.

Lelkes buzgósággal nekiláttunk a gyűjtésnek és csakhamar elég szép összeg volt együtt, még pedig az I. osztályból 39 K., a Il.-ból 41 K., a III. osztály gyűjtött legtöbbet: 370 K -t. a IV. o. 32-62 K., az V. o. 43‘40 K., a VI. o. 18 K., a VII. o. 3 K. és a VIII. o. 940 K., tehát öszesen 553 12 K-t, amely összeget az igazgatóság 3'88 K-val 560 K-ra kiegészítve december hó 8.-án, amidőn szentáldozásunkat ismételten felajánlottuk harcoló hőseinkért, beküldte a hadsegélyző hivatalnak a tanulókiól gyűjtött ruhaneművel és cigarettákkal együtt.

A Szent István finevelöintézet növendékei ezenkívül lemondtak még az évente szokásos saját karácsonyfájukról és dr. Fejér Gerő, státusi előadó úr engedélyével az általa létesített karácsonyfa-alapból 60 K-t. a saját kicsi zsebpénzükből pedig 90 K.-t, tehát összesen 150 K -t juttattak a finevelőinté- zet hálórészében elhelyezett sebesültek és betegek karácsonyfájára. Megható házi ünnepség keretében osztották ki a karácsonyi szent estén a tanulók adományait a kisszeminárium sebesültjeinek, akikhez a finevelöintézeti régens a következő beszédet intézte:

„Vitéz katonák, országunk védelmének tiszteletre méltó sebesültjei és betegei; eljött tehát ide is, tihozzátok, a kisded Jézusnak karácsonyfája, amelynek örök zöldje a népszokások jelképes beszédjén az Üdvözítőnek mindig üde szeretetét értelmezi. Lángjai a büntelen, szent örömeknek szívbeli derűjét jelentik. Édességei, fénylő díszei és szerény ajándékai hirdetik,