Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914

— 10 —

Templomaink tele voltak harcba induló gyónókkal: a bevonulás előtt áldozni akartak.

Egy fiatal egyetemi hallgató áldozás után a páterhez ment és kérte, hogy megcsókolhassa talán utoljára a kongregáció zászlaját.

„Csatába megy az uram, szentelje meg lelkiatyám az ő oltalmára ezt az olvasót, hogy magával vigye,“ — mondta remegő ajakkal egy fiatal asszony.

Látjuk tehát, hogy oltalmat hol keresnek és győze- delmet honnan remélnek fegyvereiknek? Ahonnan Ka- pisztrán János és Hunyadi, amikor Belgrádtól még távol, szinte Szeged alatt táboroztak, de esténként Zimonyig hallatszott seregük egyházi énekeinek és olvasó-imádkozásuknak hangos moraja. Áldást és segedelmet mi is onnan, az Égből szerezzünk nekik.

Utcánk egyetlen házából heten mentek a háborúba. Egy özvegy anyának mind a három, egy élemedett apának hat fia állott fegyver alá.

Ti még maradtok. De most már ne csupán a régi szokás szerint Nagyboldogasszony és Szent István király ünnepén (aug. 15. és aug. 20.), hanem gyakran gyónjatok és áldozzatok és mindennap imádkozzatok fegyvereink gyors, teljes és elhatározó győzelméért, a mieink oltalmáért, az áldott békéért és hogy az minél kevesebb emberünk életáldozatába kerüljön és hogy akik elhullanak, azokat a bűnbánat és életük föláldozása a mennyekbe Istenhez emelje.

Kérlek titeket, érző szivetekhez kiáltok, lebegtessétek imádságtoknak védő oltalmát katonáink fölött. Szent áldozás- tokát érettük ajánljátok, megszerezvén igy számukra az erősség kenyerének, az Oltári Szentségnek malasztját, védelmét és áldását. Aggódó szeretettel Szporni János s. k., finevelő intézeti igazgató.“

E fölhívás a finevelő piski-i növendékeihez is megérkezett- A m. á. v. műhelyvezetőség sokszorosittatta, terjesztette, hogy a benne foglalt kérés szélesebb körben is teljesedjék.

Julius hó 28.-tól augusztus hó 16.-ig rendes mozgostított sorkatonaság volt az intézetben elszállásolva és pedig amikor legtöbben kaptak nálunk elhelyezést, 2000-et meghaladó katona