Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913
Végül Püspök Urunk őnagyméltósága szólalt fel s köszöntő szavai körülbelül a következők voltak: „Mint az erdélyi róm. kath. Státus intézeteinek s így ezen tanintézetnek is legfőbb igazgatója s az erdélyi róm. kath. Státus ezidő- szerinti érdemeden elnöke üdvözlöm Státusunk nevében Excellenciádat, hogy intézetünket látogatásával kitüntetni méltóztatott, és biztosíthatom arról, hogy ennek az intézetnek tanáritestülete hivatása magaslatán áll s az én törekvéseimet, amelyek az ifjúság lelki életének szépítésére, nemesbítésére vonatkoznak, buzgón és odaadóan támogatja. Excel- lenciád vidám arcú, nyílt tekintetű tanulóifjúságot lát itt maga előtt: testben és lélekben ép fiúkat, akik nemcsak most a mi iskolánkban igyekeznek kifogástalan magaviselettel és a tanulmányokban való szorgalommal megfelelni tanulói kötelességeiknek, hanem amint azt a nevelésükre és tanításukra fordított buzgó munkából remélhetjük, majd az iskolából kikerülve az életben is vallásukhoz és hazájukhoz ragaszkodni fognak. Excellenciád meggyőződést szerezhetett arról, hogy ezen katho- likus intézet hivatásának minden tekintetben megfelel s ezért örvendek kitüntető látogatásának és kívánom, hogy Isten segítségével minden jó szándéka megvalósuljon!“ Zajos tetszés követte Püspök Urunk üdvözlő szavait, s a tanáritestület tagjainak bemutatása után a miniszter úr szeretett intézetünkről való jó benyomásokkal a tanulóifjúság élénk éltetése közt távozott a a főgimnáziumból a városon lévő más tanintézetek látogatására. Valláserkölcsi állapot. Intézetünk már katholikus jellegénél fogva azt a feladatot szolgálja elsősorban, hogy növendékeit a valláserkölcsi nevelés áldásaiban részesítse, meggyőződéses katolikusokká nevelje, helyesen gondolkozó, nemesen érző és az emberi élet erkölcsi értékét igazán átértő ifjakká képezze. E cél elérésében a tanáritestületet hathatósan támogatta, sőt irányította Püspök Urunk őnagyméltósága, aki évközben hatszor gyűjtötte össze az egész ifjúságot, a katholikusokat és nemkatholikusokat egyaránt s hozzájuk buzdító beszédeket intézett: így az év elején, a második félév kezdetén, a nagyobb szünetek után s a közös szentgyónások előtt. Azonkívül, mint a kath. tanulók egy részének rendes gyóntatóatyja, hetenkint minden szombaton délután, néha más napokon is, meghallgatta szentgyónásukat és saját kápolnájában nyújtotta nekik főleg vasárna- ponkint a legfölségesebb Oltáriszentséget. Kétszer részesítette pápai áldásban a tanulóifjúságot: november 23.-án, amidőn római zarándokút— 23
