Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913
— 10 amikor az 1610.-iki besztercei gyűlés kimondotta, hogy a pápistáknak ne legyen püspökük, voltaképpen a már létező állapotot újabb formában szentesítette. A protestánsok az összes tilalmak közül, melyek a katholikusokra vonatkoztak, éppen a püspökség ellenit vették a legszigorúbban, amit bizonyít az a körülmény, hogy ha meg is történt, hogy a király főkegyúri jog címén kinevezett valakit az erdélyi püspökségre és az illető ennek alapján bejött Erdélybe, a rendek azonnal kiutasították. Sőt megtörtént ez még akkor is, amidőn Lipót az 1691 .-iki diplomában biztosította a teljes vallásszabadságot. A Lipót-féle diploma első pontja kimondja, hogy a katholikusok Kolozsvárt templomot építhetnek s hogy bárhol, ha kevesen vannak, magánosán, ha pedig sokan, nyilvánosan gyakorolhassák vallásukat; az 5.-ik pont szerint pedig a király az állások betöltésénél vallásra való tekintet nélkül fog eljárni. A diplomát Bethlen Miklós az 1691. év januárjában mutatja be a fogarasi országgyűlésnek, majd pedig követség ment Bécsbe ennek végleges kiállítása ügyében és egyik-másik pontja módosításának kieszközlése végett, ami annyiban sikerült is, hogy a 3. pontba betoldatott az az utasítás, hogy a rendek tárgyaljanak a kath. Státussal az 1. és 2. pontra nézve, melyet a katholikusok magukra nézve sérelmeseknek tartottak. S ha nem tudnának egyezségre jönni, akkor a vélemények meghallgatásával ez ügyben a király fog határozni. Az egyezség tényleg nem jővén létre, Lipót 1693.-ban külön diplomát adott ki, melyben rendezte a vitás kérdéseket. Majd 1696.-ban kinevezte erdélyi püspökké Ily és András esztergomi kanonokot, aki be is jött Erdélybe, azonban a kormányszék az 1697. évi június havidban Tordán tartott országgyűlésből kifolyólag kiutasította őt, mire elhagyta Erdélyt. Azonban a katholikusok nem csüggedtek, törhetetlen buzgalommal folytatják a harcot, hogy ügyüket diadalra juttassák és nem eredménytelenül. 1699.-ben Lipót kiadta az úgynevezett pótdiplomát, mely nagy előnyöket biztosít a katholikusoknak. Mikor aztán a II. Rákóczy Ferenc szabadságharcának a zaja lecsendesedett, a szatmári béke biztosítja a vallásügyben a törvények megtartását Magyarországon és Erdélyben egyaránt. III. Károly trónra lépvén, a katholikusok jelöltjét Kornis Zsigmond grófot nevezte ki gubernátorrá. Kórnis volt az első a katholikusok közül a gubernátori méltóságban. S a hosszas küzdelemnek kiérdemelt gyümölcse az, hogy III. Károly kegyúri joga alapján 1713.-ban Mártonffy Györgyöt kinevezte
