Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912

— 43

cég őfensége udvari papjának vezetésével DumontésWitt miseénekeit adta elő. A jubiláris hálaünnepség este 6 órakor volt a főgimnázium művészi Ízléssel földíszített tornacsarnokában, amelyet a helyből s a messzi vidékről is összesereglett előkelő közönség a zsúfolásig megtöltött. — Qimnáziumunk történetében mindenkoron emlékezetes esemény marad A p- p o n y i Albert grófnak, Magyarország volt vallás- és köz- oktatásügyi miniszterének kitüntető megjelenése, aki ünnepségünket kegyes szereplésével országos eseménnyé emelte. Az intézet előcsarnokában az igazgató üdvözölte az illusztris vendéget, aki az ifjúság és a nagyközönség élénk tüntetése közt lépett a díszterembe. Az ünnepség gazdag műsorát a P. Feliciántól betanított és vezetett énekkar nyitotta meg Müller: O salutaris Hostia és Witt F.: Sanctus énekeinek precíz előadásával. Ezután zúgó tapsvihar közt ragyogó ékesszólással vázolta a kereszténységnek felszabadulása óta tizenhat évszázadon át folytatott jótékony munkáját Apponyi Albert gróf, akinek ünnepi beszédét szerencsések vagyunk értesítőnk élén közölni. Zajos ovációval kísérte a díszes hallgatóság a tüneményes szónoklat nagy gondolatait és lelkesedve ünnepelte az ideális lelkületű szónokot, katholikus Anyaszentegyházunknak és édes magyar hazánknak nagy fiát. A műsor további részében az énekkar gyönyörű Mária énekeket adott elő: 4. Bogi- sits: Angyaloknak nagyságos Asszonya, 5. Kiigele: Mária dal, 6. Leban J.: Esti dal, amelyekben remekelt P. Felicián énektanító művészete. A vallásos énekeket Gruber Vilmos V. o. t. (Pannon: Szent Imre) és Szporny Zoltán II. o. t. (A mi dalunk! ügyes szavalataival világi dalok váltották fel és ezek közt méltán feltűntek: 8. Schubert: Hársfa, 9. Schubert: Vadrózsa, 10. Szabados Béla: Hadnagy uram és 12. Foerster: Fészek. P. Mócik Felicián kiváló pozsonyi énekkarával országszerte híres, de nálunk, Gyulafehérvárt mindössze három heti előkészítés mellett csodálatos eredményeket ért el; odaadó és buzgó közreműködéséért való hálás köszönetünknek és osztatlan elismerésünknek nyilvánításával bátran kimondhatjuk, hogy az énektanítók akár valamennyien is az ő nagy szelidségével és odaadásával érvényesülő egyéniségéhez járulhatnának módszert tanulni, mikép kell az éneket nemcsak sikeresen tanítani