Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912

kődarabnak ősi kathedrálisunk remek ivezeteiben, úgy minden embernek megvan a maga helye, munkaköre és hatása; és nagyon jól jegyzi meg Eötvös József báró: Minden haladás csak egyesek önálló munkásságának eredménye. S óriási munkássága mellett mindig talált Imets időt arra is, hogy társadalmi kötelezettségeinek is- — a lehető legnagyobb mértékben — eleget tegyen. Úgy Csíkban, mint itt Alsó-Fehér vármegyénkben és városunkban a politikai vezető férfiak között látjuk az első sorokban küzdeni. Nem riasztotta őt sem erőszak, sem rábeszélés, sem gúny vissza nyílt bevallásától és elszánt védelmétől azon elveknek, melyekben ő mint hazánk történelmének tudós ismerője s mint nemes székely Magyarország függetlenségének biztosítékait látta. Résztvett —- amint szintén láttuk — minden tudományos, szociális és karitatív intézmény életében, szellemi és anyagi áldozattal egyaránt. S e tekintetben elég végrendelkezésére hivatkoznom, mely igazán gyönyörű és megható végakkordja az ö tartalmas és harmonikus életének. Mintha még most is látnok — kedves ifjak — a mi püspöki biztosunkat körünkben. Amily magasan állott felettünk tudásban, méltóságban, egy szép múltnak gazdag eredményeiben, éppen annyira kívánt és tudott szerény, alázatos lenni. Egész lényéből alázatosság s őszinte nyájasság sugárzott, s ép ezért apraja-nagyja egyaránt őszintén becsülte és tisztelte.

Ez nagyon is halvány vonásokban Imets F. Jákó élete és működése. Mert még mily sokat lehetne és kellene is elmondanom! Áldozatkészségét nevelési, tudományos és művelődési célokra, bőkezűségét rokonai s szülőföldje iránt; papi buzgóságát, mely tettetéstől menten tárt elénk egy igaz és hivatásának élő jó papot; a vendégszerető házigazdát, aki a fehér asztalnál is szívesen áldozott a barátság és együttérzés ápolása céljából. Komolyságát magasztaljam-e. mely őt hivatalos működése közben egy percre sem hagyta el, vagy székely humorát, amely egy-egy sikerült ötlet vagy megjegyzéskor jóízű mosolyban s akárhányszor hangos derültségben nyilvánult?! Szóval, ritka embert vesztettünk el Imetsben, mert egész életén, minden szaván és tettén