Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912
dezett a Magos-Tátrába, amelyről a következőkben beszámolunk: Kirándulás a Maga s-T á t r á b a. Ifjúságunknak, s a tanári karnak régi vágya teljesedett az idén: megejthettük a tátrai kirándulást. S hogy e vágyakozásunknak méltó volt a tárgya és indítéka, mutatja az a körülmény, hogy a szülők is megértőén támogatták, amennyiben 24 tanuló vett részt e tanulmányi kirándulásban, noha 50 korona volt a költségek előirányzott összege. A gimnázium II.—VII. osztályából kerültek ki a jelentkezők, s a látnivalók sokféleségét tekintve, mindenkire nézve bőségesen nyilt alkalom ismeretkörének tágítására. Legkedvezőbb alkalomnak találták a kirándulás megejté- séhez a szóbeli érettségi vizsgálatok napjait. Június 4-én kora hajnalban indultunk el az aradi gyorsvonattal. Gyors egymásutánban tűntek elénk a Marosvölgy történelmi nevezetességei: a kenyérmezői csata emléke Alkenyéren, a piskii híd, a dévai vár, majd feltűnt a máriaradnai búcsújáró templom messze fehérlő kettős tornyával, s az alföldi rónára érvén, a távolból Világos várát is megpillantottuk. Az Aradtól Miskolcig vezető út az Alföld közepén vezetett keresztül, s a legtöbb növendék előtt egyszerre eleven valóságban állott mindaz, mit az Alföld sajátos világáról az iskolai olvasókönyvekből, a földrajzból, a Toldiból tanult. Maga a hegyvidéki fiú előtt elképzelhetetlen rónaság, a tanyák, a kalásztenger, a kopár szik, a gulyák, ménesek, a szélmalom mind fölvonultak a könyvből tanult fogalmak igazolására és elmoshatatlan megerősítésére; éppen csak a délibáb hiányzott. Majd a széles Hernádvölgybe értünk, melynek északi szélén fekszik a Felvidék gyöngye és kulcsa: Kassa. Amint megérkeztünk, végig mentünk a főbb utcákon, s a Diákszálló katona ágyain pihentük ki a vonatban való utazás fáradalmait. Másnap, június 5-én korán indultunk a Tátra felé. A ködös idő miatt nem élvezhettük a Hernádvölgy szépségeit, de megvigasztalt az a körülmény, hogy Csorbára érve, derült napfényben indulhattunk a Csorbai-tó felé. A fogaskerekű vonat csak június 15-től közlekedik, tehát gyalog indultunk a tengerszem felé. A megérkezéskor elénk táruló látvány bőven kárpótolt az út nehézségéért, majd felfrissülve nekivágtunk a Pop9 — Í20 — J
