Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1911

4

Ha a kor terhe alatt meggörbült embertársunk dűl ki oldalunk mellől, megnyugszunk, mivel itt az ember földi zarándoklását bevégezve s életfeladatát teljesítve, az életnek estvéjén szenderedett át az örökkévalóságba ; — sőt a gyermek, az ifjú halálán sem ütközöm meg, hiszen gyakran látom és észlelem, hogy a feslő virág is elhervad, a fakadó gyümölcs bimbójában is elfagy s a már érni kezdett buzakalászokat egy zápor, egy fergeteg letiporja ... De Pál Antal szellemi képzettségének és férfiúi energiájának épen delelő pontján, akkor, amikor a hosszú évek során át lankadatlan erőkkel folytatott munkásság után az áldásos működésnek teljessége, koronája következett volna — hunyt el. A munkára kész szervezet akkor szüntette be földi működését, midőn a legteljesebb erőkifejtést várhattuk volna tőle. Kidőlt, mint a gyümölcscsel dúsan megrakott, bő terméssel kecsegtető fa, mielőtt még termését egészen megérlelte volna . . .

És most felújítom boldogult igazgatónknak életét tanulságul, követésül mindnyájunknak.

*

Vallásos lelkületű és munkás székely szülőknek gyermekeként született Pál Antal 1857. május hó 1-én, a háromszékmegyei — megelőzőleg erdővidéki — Baróthon. Ennek a községnek, mely a kálvinizmus tengerében egy kis kathol. szigetet képez1), egyik legkiválóbb érdeme, hogy sok és előkelő pappal, tudóssal és Íróval ajándékozta meg Erdélyt s benne és általa az egész magyar hazát.

A nagynevű Veszély Károly baróthi plébános, ki a baróthi plébánia történetét megírta s azt önálló munkaként ki is adta, a szemei előtt növekedő Pál Antalban csakhamar felismerte a tehetséget és szorgalmat, mely szép és nagy jövőt ígért. Az elemi

1) „Ländern obtinuit, quod a religione romano-catholica in reformatione sic dicta et inter tot religionis in Transsilvania vicissitudines non defecerit. Nani saeculo XVi-o mutatás quidem receperunt formás, séd mutatione tacti antiquae nativaeque sibi religioni nomina reddiderunt.“ (L. Josephus Benkő, Transsilvania specialis kéziratban — 102. 1.) „Barótensis ecclesia dicitur inviolata permansisse tempore persecutionum, quando Haeretici vicinas Eccle- sias violenter apprehenderunt, quod Heroina quaedam mulier ex família Baro- tiana conclamans ceteras mulieres arreptis verubus et fustibus ad fores Eccle- siae comparentes negarunt introitum Commissariis Acatholicis et Praedica- toribus, et sic mansit intacta.“ (Matric. Ecclae Barótensis I. pag. 21. I. bővebben Veszély K. A baróti plébánia 3. 1.)