Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
85 Ilyen esetben az atya komoly szavakkal figyelmeztesse fiát a vetek nagyságára, sőt neheztelésének azzal adjon nyomatékot, hogy atyai jóságát és kedvezéseit tőle egy ideig vonja meg.1) Nem állíthatjuk, hogy akár Erasmus, akár Sadolet önállók lettek volna a fegyelmezésnek emberiesebbé tételében; mindezeket jóval előttük elmondotta a renaissance közös tanítómestere Quintilianus az lnstitutióban2), de az kétségtelen érdemük, hogy az ebben a részben már feledésbe merült figyelmeztetéseket meggyőző erővel felújítják. Összefoglalás. Erasmus hatása a későbbi pedagógusokra, hatása a magyarországi iskolákra. Erasmus pedagógiai eszméinek összeségére nézve nem tekinthető önálló gondolkozónak. A tárgyalás folyamán itt-ott utaltam egyes részletekre, melyeket Erasmus és a renaissancenak más pedagógusai közösen hirdetnek. Ez arra mutat, hogy közös forrásokból dolgoztak. Erasmus maga többször hivatkozik Quin- tilianusra, akinek műve mellett szerinte merészség, ha mások is írnak egyes kérdésekről. Quintilianus és kiviile Plutarchus azok, kiknek eszméire könnyen rátalálunk Erasmus műveiben. Nem nehéz dolog rámutatni ezen két ókori tudós műveiben azon helyekre, melyeket Erasmus átvett. Az összehasonlító munkát már elvégezték ketten is : Benoist Quid de puerorum educatione sen- serit Erasmus Parisiis 1876. és Tögel már többször idézett munkájában. Az összehasonlítás eredménye az, hogy Erasmus mindkét Írótól sok lényeges és sok lényegtelen dolgott átvett, még pedig részint szóról-szóra, részint csak az eszmemenetet; a forrásaihoz való ragaszkodás szorosabb a lényegtelenebb dolgokban, hasonlatokban, elbeszélésekben, lazább a fődolgokban. Azonban még sem tarthatjuk pusztán csak a két ókori pedagógus utánzójának. Kora még kevésbé tartotta annak, mint az újkor embere. A tudományok megújhodásának tudósai babonás tisztelettel tekintenek vissza a régiekre s ha azok eszméi kortársaik műveiben előfordulnak, nem hibának veszik, hanem érdemnek. „Sőt kötelességüknek tartják, hogy a jót, melyre ráakadnak, 1) Gerini id. műve 107. I. — 2) M. Fabii Quintiliani Institutionis Oratoriae libri duodecim. Kec. Bonnell 1891. I. 17. 1.
