Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
77 bizonyos józan mértékre törekszik s meggyőzőleg köti szívére az olvasónak, hogy külsőségekkel, pusztán szertartásokkal a szív megindulása nélkül nem lehet megnyerni Isten irgalmát. Más kérdés aztán az, hogy szabad volt-e a kornak teljes forrongásban vajúdó kérdéseit belevinni egy oly könyvbe, mely az ifjúság használatára volt szánva. A mai kor ebben a tekintetben azt vallja irányelvének, hogy hagyjuk a vallás vagy tudomány vitás kérdéseit a tudósok vitatkozásainak és csak eldöntésük után ismertessük meg az ifjúságot az eredménnyel. Napjainkban mindenki hangosan tiltakoznék az ellen, hogy az arra még éretlen fiatalságot a napi kérdések porondjára vezessük. Már kortársai is elég élesen megrótták ezen eljárásáért. Pedagógiai nézeteinek újabb ismertetői közül Tögel azt tartja, hogy ezen kérdések tárgyalásakor Erasmust elhagyta pedagógiai érzéke, ellenben Glöckner elismeri, hogy az ő leginkább megtámadott művei a régi hideg és gyakran tiszteletlenhangú szőr- szálhasogatásoknál többet érnek.1) Tegyük hozzá még azt is, hogy Erasmus egy forrongásban álló kor embere, noha eszméit békés úton akarja érvényesíteni, ily korszakok emberei pedig még akkor is, ha a békésebb fajtából valók, türelmetlenek, akik nem tekintenek, arra, hogy vájjon a legsimább úton haladnak-e. A Colloquiá-ban még van egy feltűnő jelenség, mely a mai olvasó megütközését felkelti: a nemi kérdések szóvá- tétele. Ez részint egyes, a mai felfogás szerint ízléstelen szavak belevegyítésében, részint egyes párbeszédek tartalmában van. Az illetlen szavakra nézve Erasmus azzal védekezett, hogy azok még tisztes nők beszédében is előfordultak. Erasmus megtáma- dóival szemben makacsul vitatta, hogy A kérő és a leány beszélgetése a sikamlósságtól ment, sőt inkább szűzies. Kortársai neki adtak annyiban igazat, hogy mikor Terentius vígjátékait az iskolából kiküszöbölték, az ő Colloquiá-it vitték be helyettük. Az újabb kutatók közül is többen annak a nézetnek adnak kifejezést, hogy az ethikai célt még az előbb említett párbeszédtől sem lehet megtagadni.2) Ha már ennyit beszéltünk a J5eszé7g,eíéseA'-nek (Colloquiá) az erkölcsi neveléssel kapcsolatos részeiről, említsük meg a 1) Glöckner id. m. 72. 1. — 2) Horawitz : Ueber die „Colloquiá“ des Erasmus v. R. Hist. Taschenbuch VI. Folge. 6. Jahrg. 83. I.
