Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
100 pásztori biztatásra december havában Kalocsára siet a valiástanár tapasztalatokat szerezni az ottani híres Mária-kongregáció belső életéről és a következő, 1898-iki év tavaszán, a kolozsvári kongresszuson indítványára már egyhangúlag kimondják az erdélyi kath. stíitus tanárai, hogy a Mária-társulatok szervezése mindenütt a kalocsai mintára történjék. A szót legelőbb Gyulafehérvárt követte a tett, mert 1898. szeptember 1 l-én, Mária nevenapján a négy íelsőosztály tanulóiból 58 lépett be a félszázados álmából új, tevékenyebb életre ébresztett kongregáció jelöltjei közé. A társulat praesese Fejér Gerő dr., vallástanár, első praefectusa Kekel János, most bányamérnök Budapesten. A heti gyűlések vasárnap délután 2 — 3-ig voltak a papnevelő házi kápolnájában. A csirabomlás lassú korszaka volt az első év. Eddig csak rejtett életet élt az erény; az életszentség nyilvánuló törekvéseiben ki volt téve folytonos gúnynak, csipkedésnek. Az imádkozó tanuló örvend, ha vallási gyakorlatait nap-nap után bán- tódás nélkül végezheti magába zárkozottan ; arra még gondolni sem mer, hogy másokra hasson. A nagy átlagot pedig láncon tartja egy ismeretlen zsarnoki erő, a társaktól való félelem, úgyhogy készebb elszakadni a bölcs atyai szótól, tanári intelemtől, mint szembehelyezkedni a cimborák Ítéleteivel. Kemény jég ez egy lelkileg kevésbbé vezetett gimnáziumi ifjúság életében, melynek feltörése nagy türelmet, prudenciát és lelkierőt követel a jó irányzat képviselőitől. Nem ok nélkül tekintik tehát a kongregációk életének főeréül a tisztviselői karnak megvalósítható, egészséges végzéseit, mert azon fordul meg a társulat életképességének kérdése, —van-e a magisztrátusnak bátorsága felfödni a társakban a hibát, orvosolni régi sebeket, megindítani a correctio fratenm segítségével az erkölcsi endoszmózis folyamatát. Az emberi tekinteteknek egy ifjú nagyobb rabja, mint egy felnőtt férfiú s amíg e hiú félelem alól fel nem oldódnak a tagok, addig a társulatban egészséges életáramról szó sem eshetik. A gyulafehérvári magisztrátusnak is ezt a nehéz feladatot kellett oldozgatnia az első hónapokban ; törnie kellett kitartással az ugart. A jezsuita rend generálisa Rómában, 1899. február 21-én kelt levelével az új társulatot Szent Imre herceg pártfogása
