Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
99 körülbelül 5000 taggal. S ez a mindent felforgató társadalmi irányzat geometriai pontos számítással halad előre a térfoglalásban, mert jóllehet tanításaiban homályos, titokzatos, mint a kabbala misztikája, szertartásaiban meg épen nevetséges, mint a duk-duk táncosok varázslata, de szándékában szívós, irányzatában gonosz, gyűlölködő, mint a poklok ördöge. Ezen szemlélet hatása alatt jelentette ki az 1897. év tavaszán, a húsvéti lelkigyakorlatok alatt az ifjúság előtt Fejér Gerő dr., vallástanár azon szándékát, hogy fel fogja újítani az ifjúság javára a régi Máriakongregnciót. Szavaira a fiatal arcokon kigyúlt az öröm. Nemsokára, április 20-ikán az erdélyi róm. kath. státus gimnáziumainak tanárai Marosvásárhelyt kongresz- szust tartottak, melyen Balogh József vallástanár épen a kongregációkról értekezett. Fejtegetéseinek eredménye lett az a határozat, hogy a státus gimnáziumaiban mindenütt szervezen- dők a Mária-kongregációk. Pár hét múlva a Gondviselés beküldi Erdélybe segédpüspöknek Majláth G. Károly grófot, mostani főpásztorunkat, aki a boldog emlékű Lönlmrt püspök halálával június 28-án már elfoglalja az erdélyi püspöki széket. Gyulafehérvárt első lépése is az iskolába viszi, mert szereti krisztusi lelkülettel az ifjúságot, amint őt is szerette a nagy Simor. Alig volt 15 éves, mikor egy kis arany keresztet adott neki Simor ezen felírással : In crnce salus. — Mit csináljak vele? — Hordozd csak a nyakadon, Jézus majd megmondja neked! Négy év múlva kispap lett az ifjúból s ma mát az ifjúságnak kat’exochén apostola. Mint ma, akkor is az volt a vezéreszméje, hogy a kongregációkba gyűjtött s felnevelt ifjúság által lehet csak szent nemzedéket, választott népet teremteni. Az volt a vallástanárhoz első szava: Van kongregáció?“ — „Nincs, — felelt a kérdezett, — csak volt és lesz!“ A szervező vallástanárnak arra kellett ügyelnie, hogy a felújítandó társulat ne legyen se merő külsőség, mint az akkori csiksomlyai Mária-társulat, se egyszerű imádkozó egyesület, mint pld. az élőrózsafűzér, hanem az öntevékenység és a kölcsönös együtthatás biológiai folyamatában élő, fejlődésre képes szervezet, más szóval, az erények valóságos gyakorló iskolája s az öntudatos, vallásos jellemek fejlődésének küzdő porondja. Fő7*
