Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
95 A felavatott tagok névsorában a legelőkelőbb erdélyi famíliák neveivel találkozunk. Gerendi, Apáti, Böszörményi, Nalátzi, Vásárhelyi, Noptsa, Kálnoki, Györfíi, Pogány, Bernáth, Bistray, Budai, Fogarasi, Beretzki, Halmágyi, Dindár, Boér, Barcsay, Be- nedikti, Csulai, Dánfi, Gyárfás, Köntzei, Macskási, Szacsvai, Idol- laki, Dobokai, Csernátoni, Szoboszlai, Lázár, Kenderesi, An- talffi, Berzenczei, Janka, Torotzkai, Miksa, Szentkirályi, Ponori, Sándor, Szereday, Eperjesi, Lendvai, Endes, Puy, Mártonffi, Csiszár, Szalántzi, Bosnyák, Zeyk, Kendi, Mikó — mind oly nevek, melyeknek viselői nagy érdemeket szereztek az erdélyi magyarság megmentése, valamint a kntli. státus jogainak visszaszerzése és megtartása körül. A felújított társulatnak Klobusiczky püspökön kiviil nagy pártfogója volt az 1752-ben elhalt Kastól János nagyprépost és apostoli protonotarius, majd Csűrös János kanonok, gróf Batthyány József generalis vicariusa, később Szóródni Antal dr. nagyprépost, utána a nagylelkű Fangh István apátkanonok. Iloné Ferenc kerci apátkanonok pedig 1815 körül egészen új életet önt a társulatba tevékeny közreműködésével. XIV. Benedek pápa 1751. szeptember 8-iki bullájában új búcsúkkal és kiváltságokkal gazdagítja a társulatot. A jezsuita rendnek 1773-ban történt eltörlése után 1781-ig Jakab András jezsuita atya a praesese, de világi papruhában. Ezen idő alatt egy kis hanyatlás észlelhető; a felvételek iránt nem nagy a lelkesedés. Batthyány Ignác éles szemét nem kerülhette el ez a dekadencia. „Miért ez a hanyatlás?“ — kérdi a páterektől. „Azért — mondják ezek —, mert a közvélemény azt hiszi, hogy a jezsuita rend eltörlésével a kongregációhoz kötött búcsúk is megszűntek“. A püspök erre az apostoli székhez fordul a régebben élvezett búcsúk megerősítése végett. Kérésére 1782. november 15-iki keltezéssel VI. Pius pápa a búcsúbizottság által örökre megerősíti a régi búcsúkat és amennyiben szükséges, újra engedélyezi minden új brévé kibocsátása nélkül. Ezen pápai válasz kapcsán Batthyány Ignác püspök 1783. március 14-ikén Szebenből rendeli, hogy a parochiális egyház Máriakápolnája legyen a társulat gyülekező helye és hogy zavarok ne támadhassanak a védőszent választása körül, a sze-
