Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

8

tán számtalan kiadást ért. Ez egyike azon műveinek, melyet legtöbbször fordítottak le más nyelvekre is.

Nagy tudománya és már ezen időben rendkívüli híre miatt többen igyekeznek Erasmust állandóan lekötni. Így Utrechti Adorjánnak, a későbbi VI. Adorján pápának, ösztönzésére meghívják Louvainbe az egyetemhez; ezen ajánlat elől azonban azzal a kifogással tért ki, hogy nem tud eléggé hollandul. Később Szép Fülöp akarta udvarához megnyerni, de a fejedelmi ajánlat is hajótörést szenvedett tudósunk függetlenségi hajlamán.

Különben is ebben az időben az olaszországi utazás terve foglalkoztatta; Olaszországban, az akkori művelődésnek ama kiválasztott földjén, akarta megnyerni tudományos törekvéseire az avatást. Ezért szívesen fogadta angolországi barátainak meghívását, mivel azt vélte, hogy az eszközöket a költséges utazásra bőkezű ismerőseitől ott könnyebben összeszerezheti. 1505 végétől 1506 tavaszáig tartott ezen második angolországi időzése. Új ismerősöket és új pártfogókat szerzett magának, így Warham érseket és kancellárt, Pace Rikhárdot és Tunstallt. Irodalmi emléke a látogatásnak Lucianus több művének fordítása, melyet Morus Tamással közösen végzett.

Végre az annyira óhajtott tervet megvalósíthatja, elindulhat vágyainak célpontja felé: Italiába, mert ezt az utazást úgy tekintette, mint tanulmányainak betetőzését és irói hírének megállapítását. 1606 második felétől 1609 ápriliséig időzik Olaszországban. Sorra látogatja ennek kiválóbb tudományos középpontjait: Turint, Bolognát, Florencet, Velencét, Paduát, Rómát és Nápolyt. Velencében Aldus Manutiusnál, a világhírű könyvkiadónál nyomatja ki Euripidesnek görögből lefordított Hecubáját és Iphigeniáját, 1508-ban a megbővített Iiözmondások-al (Adagiorum chiliades.) Az olasz tudósok mindenütt tárt karokkal fogadják, Rómában a legmagasabb főpapi körök szeretnék a kereszténység és tudományosság középpontjában örökre visszatartóztatni. De Erasmust a megváltozott körülmények hirtelen visszaszólítják Itáliából. Angolországpan VIII. Henrik jut a trónra, kinek uralkodásától a tudományok aranykorának felvirradását remélték. Mountjoy, Erasmus régi barátja, siirgetve-sürgeti, hogy siessen Angolországba, Warham pedig egyházi javadalmat igér neki.