Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

6

Öt éves korában Utrechtbe került, négy év múlva meg De- venterbe, hol a „közös élet testvéreidnek iskolájában rendkívüli előhaladást tett, két évi ott tartózkodás után állítólag könyvnél- kiil tudta Vergiliust, Horatiust és Terentiust. Hegius Sándortól a görögben is nyert némi oktatást. Előbb anyját, majd csakhamar atyját is elveszítvén, visszatért Goudába. Majd a herzogen- buschi szerzetesiskolában töltött két évet. Gyámjának tartós, sőt zaklató késztetésére, de kivált egy Werden Cornelius nevű barátjának kecsegtető szavaira, noha majdnem három évi ellenszegülés után, belépett a steini kolostorba. Öt évig (1486—1491.) volt á kolostor lakója, de valódi hivatottság nélkül szánván el magát a rendi életre, igazi megnyugvást lelkének a kolostori élet nem adott. Tanulmányai elősegítésére azonban végtelenül jótékony befolyással volt, mivel egy Hermann nevű barátjával, aki némi költői tehetséggel volt megáldva, szorgalmasan gyarapította ismereteit, sőt nehány kisebb iratával kiváló irói tehetségének is bizonyságát adta. Így a többek közt már itt kezdhette az Antibarbari c. művét.

A tanuttságáról elterjedt hírnek köszönhette, hogy Bergen Henrik cambraii püspök, mikor a bíborosi méltóság kieszközlése végett Rómába szándékozott menni, Erasmust akarta magával vinni és az elöljáróságnál kieszközölte, hogy a fiatal szerzetest ebből a célból vele engedjék el. Azonban a római utazás elmaradt, ahelyett a szellemes és tudós Erasmus mint magántitkár élt öt esztendeig a püspök oldala mellett. Cambraiből a püspök Ígéreteivel a párisi egyetemre ment, hogy kivált hittudományi ismereteit tovább bővítse. Pártfogójának inkább csak Ígéretben álló segítsége mellett sanyarú napokat kellett a Montaigu-inté- zetben töltenie. Sorsán később gazdag angol ifjak nevelésének elvállalásával könnyített, akik közül egyik, Mountjoy lord háláját szeretett nevelője iránt tekintélyes évdíj adományozásával éreztette. Ezen növendékének a számára irta Opus de epistolis con- scribendis c. művét, melyet átdolgozva és csak sokkal később, 1522-ben tett közzé. Párisi tartózkodása különösen nevezetes marad szellemének kifejlődésében ; itt ugyanis teljesen az irodalmi tanulmányoknak szentelte magát. A görögnyelvnek is nagy hévvel feküdt neki és hogy annál nagyobb eredménye legyen törekvésének, görög műveket, így Lucianus párbeszédeit és Euripi-