Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

mit elvonunk tőle, haragosan követeli vissza. Mikép fogja mint felnőtt az iszákosságot gyűlölni, aki már gyermekkorában iszákossá vált. A kisdedeket némelyek olyan szavakra tanítják meg, amint Quintilianus mondja, amelyeket egy háremszolga szájában sem kellene megtűrni. Ha aztán ilyesmit mond, össze-vissza csókolják. Természetesen az ilyenek legkevésbé sem veszik észre fiacskáik rosszaságát, mivel saját életük sem egyéb, mint példa a romlottságra. A gyermekbe beleevődik a dajkák szemérmetlen viseleté, aki így mintegy erőszakkal ragadtatik a szemérmetlen érintkezésekre. A gyermek látja apja iszákosságát és hallja nem nagyon épületes szavait. Részt vesz a mértéktelen és kevésbé tisztes lakomákon, miközben a ház visszhangzik a bohócok, síposok, citerásnők és táncosnők zajától. Ezáltal annyira hozzászokik ehhez az életmódhoz, hogy a szokás természetévé válik.“ (Op. I. 495. CD.)

A vallásosságban is ugyanazt kell tenni, amit a tudományosság megszerzésénél, hogy mindjárt kezdetben a legszilárdabb elvekre kell szert tenni. A boldogsághoz vezető legrövidebb út abban áll, ha a lelket a mennyeiek felé irányítjuk, úgyhogy a Krisztus iránti szeretet és a tisztességes dolgok iránti vonzódás bennünk utálatqt kelt a múlandó és bűnös dolgok iránt. (Enchiridion militis Christiani, Op. V. 51. B.) Ha gyengébbek is vagyunk, hogy sem utánozhas-uk az apostolokat, a vértanúkat, legalább ne engedjük, hogy a pogányok bennünket ebben megelőzzenek. (U. o. D). Ha az embert a pogányok példája, isten igazságossága vagy jósága sem riaszthatja el a bűntől, legalább a bűnnel járó bajok fékezzék meg.

A keresztény példányképe Krisztus legyen, aki a boldogság felé vivő utat a maga teljességében megmutatja. „Elég boldognak tarthatod azt, sőt csak egyedül azt tarthatod boldognak, aki Krisztust magában hordozza.“ Az az egyedüli kár, mikor a jámborság megfogyatkozik és a bűnök az emberben elhatalmasodnak ; ellenben igen nagy haszon származik, mikor a lélek jobbá lesz az erény gyarapodásával. (Op. V. 42. B.) Ennélfogva a keresztény ember a tömeget az ő balvéleményeivel és tetteivel számba sem véve őszintén és teljes erővel ragaszkodjék a keresztény valláshoz ; bármi tűnjék is fel érzékei előtt a világ jelenségeiből, mindazt csekélybe vévén egyedül Krisztussal járjon,

65

O