Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
45 924. F.) Hasonló rábeszéléssel óhajtja rábirni Aeneas Sylvius is a mi V. Lászlónkat arra, hogy csinosan írjon. Erasmus részletes útmutatásokat ad arra is, hogy a betűk milyen alakúak legyenek s az egyes betűk leírásánál milyen utasításokkal kell a tanulót a betű leírására rávezetni. A betűk megismerése után az írás és olvasás együttes gyakorlása végett és hogy némi haszon még ebből is eredjen, azt tanácsolja, hogy a köznapi életben előforduló szavakat kell íratni, mivel ezáltal azok örökre megmaradnak az emlékezetben. Amikor pedig a gyermek egész sorokat le tud írni, közmondásokat kell íratni. Igen hasznosak az effélék: Quo semel est imbuta recens, servabit odorem testa diu. Erre a célra jók a jeles férfiak mondásai, a sententiák, mert az efféléket azután bármiféle előadásmódban lehet értékesíteni. (Dialógus de pronunc. Op. I. 930. D.-E.) Az olvasás és irás elemeinek ismerete után mindjárt a beszélgetésbe kell bevezetni a növendéket. Elő beszéd utján a latint is épen oly hamar el lehet sajátítani, mint akármelyik népnyelvet. A latin nyelven való társalgás az iskolában nehezebben megy, mint otthon. Mindazonáltal a tanító igyekezzék, hogy az iskolában akár ha az egészhez beszél, akár ha csak egyhez intézi szavait, minél tökéletesebb latinsággal szóljon. Egyetmást megmagyarázván, buzdítsa a tanulókat, hogy ők is törekedjenek, hogy beszédjük hibátlan legyen. Jutalmakkal vagy büntetéssel rá kell venni, hogy egymás hibáit javítsák. Az is rendkívül hasznos lesz, ha a tanító a gyermekek számára néhány szólásmódot állít össze, amelyeket azok játék, találkozás, étkezés alkalmából felhasználhatnak. (De ratione studii. Op. I. 524. I. B.) Ezeknek a szólásmódoknak könnyen megjegyezhetőknek és tetszetősöknek kell lenniök. A De ratione studiiban (1511-ben) fejezte ki a beszélgetések hasznára vonatkozó ezen kívánságát. Nem sokkal ezután 1519-en kiadta „Beszélgetéseit“ (Colloquia), melyeket a tanítás céljaira írt. Erasmus még párisi tartózkodása alatt különféle párbeszédeket állított össze tanítványai számára. Ezeket 1518-ban egy Hollonius nevű tanítványa az ő tudtán kívül sok megrontással közzétette. Erre Erasmus mindjárt 1519-ben autentikus kiadásról gondoskodott. A kiadások számával a tartalom is mind jobban bővült, míg a mű egész nagy kötetté vált. Igaz, hogy
