Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
34 A fejedelemnek semmi sincs annyira érdekében, mint hogy alattvalói minél jobbak legyenek. (U. o. IV. 592. F.) A kortársak közül akadnak egyesek, de nem nagy számmal, akik az iskolákra való felügyeletet állami feladatnak vallják. E.-nál gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy az iskolák ügyeibe az államnak is bele kell szólania. A tanító megválasztása. A fejedelmektől, városi hatóságoktól és főpapoktól a nyilvános iskolázásra nézve két dolgot kíván a feljebb kifejezett óhajtásán kívül : a tanító megválasztását és a tanító fizetésének érdeme szerinti rendezését. A tanító gondos megválasztását az a visszás körülmény sürgeti, amelyet Hrasmus a nevelők alkalmazásánál is rikító színekkel bélyegzett meg, hogy egyik vagy másik előkelő embernek ajánlatára bárkit az iskola élére állítanak, ha majdnem tudatlan és romlott erkölcsű is; nem arra ügyelnek, hogy a polgárok legbecsesebb vagyonának: gyermekeiknek gondját igazán szívükön viseljék, hanem, hogy egy éhenkórászt megélhetéshez juttassanak. Ha véletlenül jóravaló embert találnak is a tanítói tisztre, azt sem veszik semmibe, épen mintha alsóbb rendű polgárról volna szó. Sőt jobban szeretik, ha jó ivópajtásra tettek szert, mint gondos tanítóra. Tanítónak nem törődött testű ember való, noha előrehaladottabb korúnak kell lennie, akit igyekvése, gondossága ajánl s aki életének legnagyobb részét ebben a hivatásban töltötte. Ha ilyent a városban nem találunk, idegen helyről kell meghívni. Mikor több ajánlkozó között kell választást tenni, szorosan megvizsgálandó, hogy jó hírneve, a tudósok barátsága melyiket ajánlja inkább. Azt is kutatás tárgyává kell, hogy minő szülőktől származott, jó nevelésben részesült-e, jóravaló emberek társaságát és barátságát keresi-e, szereti-e a könyveket; vagy talán inkább gyönyörködik a mulatozásban, a szerencsejátékokban; meg kell figyelni továbbá szokásait, külső megjelenését és beszédjét, ügyelni kell, nehogy lassú észjárású, alacsony gondolkozáséi, indulatos természetű vagy hányaveti ember legyen. Még az arc, homlok és szem, szóval a kinézés is tekintetbe jönnek ; fő bizonyságul jóravalóságáról pedig az fog szolgálni, ha minél derekabb férfiakat mutathat fel, akik az ő keze alól kerültek ki. (Dialógus de pronunc. Op. I. 915—916.)