Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
ÍÍ4 féreg. Agresszíve kell fellépnünk ezek ellen a vészes törekvések ellen szóval és írásban, nyíltan és mindenütt.“ (Kelet, 1911. március 10. sz.) Nem lehet értéktelen munka, mit az ellenség ennyire taksál; ugyanezt látjuk magunk is, egész közelről, a mieink életében. Csak nem szabad túlzott igényeket támasztani a vallásos nevelés munkásaival szemben, különösen ma, mikor család, társadalom, sőt még az iskola is két kézzel rontja, amit a krisztusi pedagógia egy kézzel épít. Mondhatnak egyesek bármit ifjainkról, mondhatják, hogy rosszak, de hogy aránylag másoknál jobbak, — azt bátran kimondjuk. A Vezúv alján gyönyörű kertek díszlenek; haragos mélységeiben zúg a láva, de az emberi gondosság és munka még a tűz felett is flórát teremt. Hasonlót mívelt kongregációnk is tagjaival; a szenvedélyektől hánytvetett bűnös embert meghagyta bennük, de megmunkálta a finomabb részt, a megnyilatkozó értelmet és akaratot, hogy legyen zöldség, virág később is az élet vihartagolta ormain. Áldozzunk örök hálával a Gondviselésnek, hogy a diák- pásztoráció egy rendkívüli mesterével ajándékozta meg a hazát. Ne ütközzünk meg azon, ha tevékenysége széles rétegeket akar átfogni a nemzet ifjúságából. Hiszen az apostoli szellem nem tiiri a geográfiai korlátokat, amint egykor Spencer Györgynek sem volt elég a brightoni nép, hanem egész Angolország kellett neki, Szent Pálnak meg a római császárság, India apostolának pedig az egész kelet. * A gyulafehérvári új gimnázium 1899-ben épült föl, egy esztendőben a felújított Mária-kongregáció első felavatási ünnepével. A lépcsőház márványtábláján e jelige olvasható: Az erénynek és tudománynak. Iskolánk e két szóba foglalt hivatásának első, fontosabb részét, a nevelőit, egy évszázados, kipróbált, pedagógiai eszköz segítségével, idáig sikerrel oldotta meg; ennek alapján, ha majd megszilárdulnak az oktatás elvei s a didaktika biztos mederbe jut, meg fogja oldani szerencsésen a második részt is, mert írva van: „Isten az ö színe előtt való jó embernek adja a bölcseséget és a tudományt.“