Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

108

kéz, mely oly gyakran vetett keresztet homlokára a fehérvári hálótermek félhomályában, mikor mint szeminarista, lefekvés után, első, legédesebb álmát aludta? Ki ne tudná ezek közül hálával megbecsülni azt a sok írást, mellyel ez a főpapi kéz az iskolán kíviif is magához tudta fűzni minden egyes lelki gyermekét, hogy egyensúlyban tartsa belső világukat? Jól tudják ők, mind a száz- hatvanötön, hogy velők szemben senki jogosabban el nem mondhatja magáról Szent Pál szavait: „Mint kedves fiaimat intelek, . . . ha tízezer tanítótok van is Krisztusban, de nincs sok atvátok. Mert Krisztus Jézusban az evangélium által ón nemzettelek titeket.“ (I. Kor. 4. 14 —15.)

F.z év április havában a gyulafehérvári kongregáció egy felhívást küldött szét tagjainak, nyilatkozatot kérve többek között a következő két kérdésre:

1. Volt-e a kongregációnak direkt vagy indirekt hatása életére ?

2. Együtt érez-e most is a kongregációval s hajlandó-e megújítani Máriának tett ünnepies Ígéretét ?

A beérkezett válaszokból íennebbi állításunk igazolásául ide iktatunk egyes részeket, megjegyezvén, hogy a második kérdésre valamennyi tag egyformán mondott rövid, határozott igent.

— A kongregációnak tulajdonítom eddigi tanulmányaim sikerét, súlyos betegségeimből (1904. 1908-ban) való felgyógyulásomat. M. T. állatorvos.

— Istenbe vetett erős hit őriz meg jó sorsban az elbiza- kodástól, balsorsban a kétségbeeséstől. S hogy eszerint tudok élni, nagyrészt a kongregációnak köszönhetem. Vallásos meggyőződésem kialakulására a legnagyobb mértékben jótékony hatással volt. I. B. dr. ügyvéd.

— Életpálya választásomra a kongregáció obsequiumaival nagy befolyást gyakorolt. S. Gy. növ. pap.-- Ahol csak módomban állott, tagja voltam a kongregációnak, mely főként abban segített, hogy a katholikus összetartozás kötelességeit meghitt és szűkebb körben teljesíthettem ; a nagy tömeggel szemben az egyed tanácstalan. B. D. főgimn. tanár.