Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1906
4 dóval kezdtük a hetet. Hétköznapokon az iskolai napi munkát V28 órakor szentmisehallgatás előzte meg s 8—12-ig folyt a tanítás; délután csak két napon tanítottunk rendes tárgyat: hétfőn és pénteken 2—4-ig; más napokon a délutáni időt 2—4—5-ig önképzőköri munkálkodásra, s a rendkívüli tárgyakra fordítottuk. A hetet aztán befejezte a Mária-kongregáció összejövetele szombat d. u. az esti órákban. De kár volna a sorból kifeledni az óraközi 10 perceket, melyek a gyermeket visszaadták tisztán önmagának s. a komoly munka félbeszakításával az osztály zárt levegőjéből kivitték a szép tiszta udvarra, — játszani, gyermeknek maradni. A tanításnak egyfolytában délelőtt való megtartása, vagy a délelőtti és délutáni időre való részarányos beosztásáról pro és és contra sokat lehet disputálni, mint már valójában disputáltak is. A mi főhatóságunk s a mi helyi társadalmi rendünk és munka- beosztásunk a mi napirendünk mellett döntött. S ez nekünk jó is igy. Hitélet. Ebben a vázolt napirendben jelentékeny hely jutott a hitéletnek, mondhatom a lefolyt évről a kathol^kus növendékekre nézve ezt ügy is, hogy a kegyelmi életnek. Az a fő elv lévén vezérünk, hogy minden jó onnan felülről jön, iparkodtunk arra, hogy az ifjúság szívéből minden olyat kiirtsunk, mi az isteni kegyelem működését ott akadályozná s nem engedne annak termékenyítő befolyást az értelemre és akaratra. E cél elérésére felhasználtuk a szoros értelemben vett hitvallásos élet gyakorlására való szoktatást. A szentmisehallgatás, böjt, szentgyónás és áldozás szolgáltak erre eszközül. A tanártestület e tekintetben is elüljárt példájával, mindennap jelen volt csaknem teljes számban az ifjúsággal a szentmisén, részt vett az ünnepi körmeneteken s az ifjúsággal együtt járult a szentségekhez. Naponkint volt úgynevezett deákmise, télen a gimnázium kápolnájában, más időszakaszokban a székesegyházban ; kötelező csak az utolsó volt minden katholikusra. Főpásztorunk nagyrészben közvetlenül maga vette tulajdonképen a hitélet vezetését kezébe. Már iskolaév elején megjelent ifjúságunk között s ekszhortációban buzdította az igazi keresztény katholikus kegyelmi élet folytatására. Önmaga állott mindennap saját kápolnájában az ifjúság rendelkezésére, lelkiszükségletének
