Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
LX az óriási küzdelemben pedig nem hadvezérekre volt szükség, hanem apostolokra, nem tudósokra, hanem prófétákra, nem költőkre, hanem vértanukra. Mert a kereszténység társadalmi forradalom, melynek vezetői halászok s vámosok voltak, nem büszke cézárok, melynek élén szentek állottak, s nem centuriók. Szentekre volt szükség, akik a vértanúk erejével, az apostolok csodálatos szívósságával és rajongásával hirdessék az evangéliumot, szentekre, akik kitegyék magukat, ha kell, saját vérük, nemzetük átkainak; szentekre, akiknek van lelkierejük félredobni a népszerűség olcsó tapsait s szembeállani egy egész ország érzékenységével, mikor a haza jövőjéről van szó. Erre volt akkor szükség s erre a pályára készült szt. Imre. Kétségtelenül szt. atyja s nevelője szt. Gellért befolyása által indíttatva ugyan, de saját elhatározásából és akaratából is, mert romlottá, gonosszá lehet valaki a körülmények sokszor kényszerítő befolyására is, de szentté még soha senki sem lett saját óriási küzdelmei nélkül. Igaz, hogy a befejezésben meggátolta Isten keze, aki másképen határozott róla, de azért szt. Imrének mindörökké megmarad az a dicsősége, hogy kora hangulatát megértve készült jövendő nagy nemzeti hivatására . . . K. F.! Ti is itt vagytok az előkészület iskolájában. Oh értsétek mega kor hívó szavát. Nemzeti életünkben most is óriási küzdelmek folynak, amiknek jelentőségét ma még mérlegelni sem tudjuk. Nagy kor közéig . . . Légy büszke ifjúságom, Hogy benne élsz és végig küzdheted. Ma még a béke leng egész hazánkon, De holnap tán a föld már megreped. Ma még csak az iszonyú bizonytalanság leplét látják szemeink és sejtelmeink sincsenek róla, hogy mikor érnek e küzdelmek véget. Lehet, hogy mi nem is látjuk meg
